Zsilinszky Mihály: A római katholikus autonómiáról. Történelmi tanulmány. Budapest 1911.

Alig van komoly értelme annak is, mikor a mi kath. testvéreink afelett panaszkodnak, hogy a protestánsoknak több szabadságuk van Mária országában, mint a katholikusoknak; mert ha autonómia tekintetében van valami hiánya a szabadságnak, az a római egyház hierarchikus szervezetében keresendő. Ez a szervezet akadályozza meg az egyházi tisztviselőknek, püspököknek oly szabad választását, mint aminő a protestánsoknál van. A vagyonfeletti szabad rendelkezést pedig ennek állami eredete, jogi természete teszi lehetetlenné. Mikor tehát a római kath. püspökök afelett panaszkodnak, hogy nem rendelkeznek annyi szabadsággal, mint a protestánsok, akkor nagy igazságtalanságot követnek el, mert ennek oka magában a római egyház szervezetében keresendő. Láttuk, hogy a kath. püspökök már 1848-ban a szabadság ürügye alatt kívánták az állami eredetű kath. vagyon feletti szabad rendelkezés jogát, vagyis autonómia címe alatt azon vagyonnak tulajdonjogát. Ezt teszik ma is. A más vallásfelekezetekkel szemben hallani sem akarnak arról az «arányosításról*, melyet 1870-ben a papi fizetésbeli nagy különbségek kiegyenlítésére akartak keresztül vinni. Sem a javadalmak maximumának és minimumának meghatározásáról; sem arról a tényről, hogy Ferenc királyunk főkegyúri jogánál fogva 1803-ban ápr. 15-én 1593. számú kancelláriai rendelettel az esztergomi hercegprímásnak fizetését — a földbeli és más természetű vagyon helyett — 150,000 forintban, a többi érsekét 60,000 és a püspökökét 40,000 forintban állapította meg. Azóta is fordultak elő ilyen természetű intézkedések, pl. 1835. október 8. és május 21-én kelt királyi leíratok által. Miért ne lehetne most is, mikor az összes állami és törvényhatósági tisztviselők elégedetlenek jelen anyagi helyzetükkel, alkotmányos úton «arányosítani* az összes vallásfelekezetek lelkészeinek és főpapjainak fizetését és azt az új-kor követelményeihez képest — csupán pénzbeli összegekben meghatározni? A maximum és minimum