Zsilinszky Mihály: A római katholikus autonómiáról. Történelmi tanulmány. Budapest 1911.

in. Az egyházi vagyon és az alapok és alapítványok kezelése körüli hiányokat és visszaéléseket legalaposabban tárgyalja báró Forster Gyula, aki éveken át áldásosán működött a vallás- és közokt. minisztériumban.

1 Azonban térjünk vissza az ügyek továbbfejlődésének elbeszéléséhez. Simor hercegprímás hozzáfogott az autonómia szervezéséhez; összehívta a püspöki kart, mely egy javaslatot készített. Ezt a javaslatot 1868 őszén az országgyűlés kath. tagjaiból összeállított értekezlet elé terjesztette. Itt Deák Ferenc indítványára az mondatott ki, hogy az értekezlet az előtte fekvő munkálat tárgyalásába bele nem bocsátkozik, hanem a választás alkotmányos útján kath. mandatáriusok gyülekezete hivassék egybe, kik a magyar episzkopátussal együttesen tanácskozzanak és választási statútumot dolgozzanak ki, melynek alapján Őfelsége alkotmányos jogainak fenntartásával a magyar korona kath. lakossága autonómiájának szervezése és foganatosítása iránt a tárgyalások megindíttassanak. Ennek alapján 1869. évi június hó 24-én egy «előkészítő kongresszus* jött össze, melynek feladata volt egy későbben tartandó «szervező kongresszus* számára a végleges módozatot megszerkeszteni. Deák szavai ezek: «A kath. autonómia az egész kath. egyházat illeti. A 1 A kath. autonómiáról szóló műve 1897-ben jelent meg. V. ö. 115—125. 1.