Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

IX. Kermann felszenteli II. Rákóczy F. új seregének zászlait. Buzdító beszédet tart. Az ónodi országgyűlés után Erdődy gróf ellene fordul. Kermann 1708-ban a porosz és svéd királyokhoz megy. Jelen van ez utóbbinak orosz hadjáratában. Visszatérvén, kénytelen Zsolnáról menekülni

szerencsés előrehaladásáért imádkozott, a lehető legkellemetlenebb helyzetbe jutott. A zsolnai földesúr, gr. Erdődy György, kiváló érdemet kivánt magának szerezni a bécsi kormány előtt az által, hogy evangélikus jobbágyait zaklatni kezdette. Ezt annál eredményesebben tehette, mivel Kermann a rózsahegyi zsinat határozata következtében a porosz és svéd királyokhoz utazott, hogy értesítse őket a magyarhoni protestánsok sorsáról. Útjának egyik czélját az is képezé, hogy segélyt eszközöljön ki az eperjesi collegium számára, melynek alapítványait a jezsuiták elvették volt. XII. Károly svéd királyhoz annyival nagyobb bizalommal fordult, mert az a magyar protestánsok iránt már előbb is rokonszenvet tanúsított, részükre 1705. jul. 20-án a greifswaldi egyetemen jelentékeny ösztöndíjat alapítván. Eákóczy fejedelem komolyan érdeklődött Kermann kiküldetése iránt. Ő maga is követeket akart kiküldeni részint a porosz, részint a svéd királyhoz; de ezt a jó alkalmat sem akarta elszalasztani, hogy Kermann által ne üzenjen valamit. Az ev. világi főurak, költségkimélés szempontjából azt akarták, hogy csak egy követ (Melczer) menjen ki. De Jánoky Zsigmond azt kívánta, hogy Kermann okvetlenül menjen; mert elismeri ugyan, hogy Melczer uram emberséges ember, a ki az emlékiratot át tudná adni, „de hogy — úgymond — királyok előtt audentiára menjen, s oly tekintetbe vegyék, mint Kermann uramat, azt nem reméli. Auctoritativus egész ember kell oda . . . Későbben azt is írja Jánoky, hogy Melczer Kermannal együtt fog menni; de ezek mellett ő felsége (a fejedelem) küldi a maga emberét is . . .f