Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

VII. Kermann Wittenbergben tartózkodik; — ezalatt II. Rákóczy Ferencz fegyvert fog itthon a sérelmek orvoslása végett. Az evangélikusok visszakapják templomaikat.Kermann visszatér hazájába — és zsolnai lelkészszé, majd püspökké lesz

sze; számba vették az üldözések korából fenmaradt gyülekezeteket, a biztosok által visszaadott templomokat és iskolákat és gondoskodtak azoknak jó papokkal és tanítókkal való ellátásáról. Minthogy a protestantizmus kiirtására vállalkozott Kollonics érseknek csakugyan sikerült az ev. superintendenseket kiűznie az országból, hogy a főpásztoroktól megfosztott nyájat annál könnyebben hajthassa és kényszeríthesse be az „egyedül üdvözítő" kath. egyház aklába; minthogy voltaképen csak a tiszteletre méltó Zábler Jakab volt az egyedül élő ev. püspök e hazában, — a sok feladat között nem utolsó volt az,, hogy minél elébb kellő számban új püspökök választassanak. Alapúi elfogadták a zsolnai 1610-ki és a szepesváraljai 1614-ki zsinati határozatokat. így választották meg 1705-ben Cseriben Pilárik Istvánt selmeczi lelkészt a bányavárosok és a közelfekvő vármegyéknek, — Bodó András csetneki lelkészt 1704-ben Gömör, Kishont, Torna, Borsod és Heves vármegyéknek — Kermann Dánielt pedig a pozsonyi, nyitrai, trencséni és liptói ev. egyházaknak püspökeivé. A választás ellen azonban a lelkészek közül többen a miatt, mert ez a világi urak befolyásával és kezdeményezésével történt, óvást emeltek. Pozsony, mint sz. kir. városi egyház, még későbben is protestált püspöki hatósága ellen. De Kermann ennek daczára elfoglalta püspöki hivatalát, s abba Pilárik István püspöktársa iktatta be 1705-ben.