Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

XIII. Kermann ellen rendkívüli törvényszék ült össze. — A felhozott vádak, — a védelem. — A kegyetlen itélet, melyen a király enyhit

kellett a börtön penészes falai közt várni a biró elé való vezettetés pillanatát! Ki tudná elbeszélni azt a lelki állapotot, melyben Kermann érzékeny lelke ily bosszú idő alatt emészté önmagát. Börtönőrei beszélték, hogy gyakran hallották őt szent énekeket zengeni. Akkor fordította le tótra Mária magyar királynőnek „Mag ich Unglück nicht wiederstehn" kezdetű énekét. 1 Ez vigasztalta és erősítette a nehéz napok alatt. Végre 1731-ben egy rendkívüli törvényszék — delegata comissio — alakíttatott, mely előtt a királyi ügyész gyoroki Grassalkovics Antal szerepelt mint vádló. A vádlott védőjéül Gotsecz Gábor neveztetett ki. A vádak a következők voltak: 1. hogy Mlinárik Venczelt és annak nejét, kik Morvaország Szeninka nevű községéből állítólag mint tolvajok és rablók megszöktek, a róm. kath. vallásból kitérítette; Venczelt, mint gonosz szellem által megszállt egyént, több izben exorcisálta, mely alkalommal, úgymond, több odacsempészett egér futott el mellőle, melyek a képzelt démont képviselték; 2. hogy mikor a vármegye által Mlinárik elfogatására kiküldött bizottság Miaván az ottani őrmesterhez szállt és Mlinárikot ellenállás nélkül elfogta: Kermann esti 10 óra tájban a foglyot kiadatni kérte, mivel különben a harangot fogná félreveretni. A választ be nem várva, ezt meg is tette s ez egy negyedóráig tar1 Olvasható a „Cithara Sanctorum" 1736. kiad. 569. és Zpevnik 602. sz. a. Magyarra fordította ifj. Jeszenszky K.