Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

III. Bársony boszúja. A turolukai ev. templomot elvették a katholikusok. — Kermann atyja és családja menekül.— Prot, főurak védelme alatt Kermann elvégezi iskoláit — a külföldön is

paplakát a boszúálló Bársony György zsoldosai feldúlták, könyvtárát felégették, azon elhatározásra jutott, hogy fiát a külföldre küldi tanulmányainak folytatása végett, hogy ne legyen tanuja ama gyalázatosságoknak, melyek itthon országszerte a szegény protestánsokon elkövettettek. Szándékát azonban sokáig meg nem valósíthatá. Nem volt hozzá elegendő pénze. Hol is nem vehette volna az, a kinek éveken át még csak állandó lakhelye sem volt? 1677. óta Bellán bujdosott, honnét csak 1682-ben távozhatott el, midőn remélte, hogy az 1681diki soproni országgyűlésnek a vallásra vonatkozó törvényczikkei létrehozandják az óhajtott békét és nyugodalmat. Hiszen ezekben a törvényczikkekben ki lett mondva, hogy a bécsi békekötés és az 1608-diki I. tőrvényczikk alapján ismét meg van engedve a protestánsoknak vallásuk szabad gyakorlása, de csak azzal a veszedelmes záradékkal: „a földesurak jogainak sérelme nélkül". A száműzött lelkészeket fölmentették a büntetés alól és kimondatott, hogy senki vallásával ellenkező szertartásra ne kényszeríttessék és hogy a protestánsok által épített és még kath. szertariás szerint föl nem szentelt templomok visszaadassanak. Minden vármegyében csak két evang. templom építésére adatott engedély. Valóban, a soproni országgyűlés határozatainak volt is annyi hatása, hogy Kermann egy pár évi hányattatás után békével térhetett vissza Turolukára. Fiát, Dánielt, még a soproni országgyűlés előtt sikerült Németországba juttatnia, felsőbb tanulmányainak folytatása és befejezése végett. A nagylelkű evang. főúr, Osztrosith Miklós, látva Dániel szép tehetségeit s aty-