Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

II. Bársony Gy. n.-váradi püspök esete Turolukán — nagy hatással volt a kis Kermannra

követtek el a kath. vallás ellen, tehát az "egész békekötés nem érvényes; b) a király nem köteles megtartani azon törvényeket, melyeknek az ország első rendje, a főpapság, ellene mondott; c) mert az ágostai és helvét hitvallású protestánsok eltértek az ő hitvallásaiktól, melyek számára a királyok szabadságot engedtek volt nekik. A mit Bársony ezen gyászos hirü munkájában elméletileg kifejtett, azt úgy ő maga, mint püspöktársai a császári tábornokok segítségével azonnal gyakorlatilag is foganatba vették. Megindult az erőszakos térítés munkája. Az esztergomi és kalocsai érsekek, Szelepcsényi és Széchenyi, továbbá Kollonics a németujhelyi, Bársony a n.-váradi, Szegedi Ferencz egri, Pongrácz György váczi és más püspökök, jezsuiták és horvát zsoldosok kíséretében rárontottak a protestáns községekre, templomaikat elszedték, papjaikat elűzték. Ekkor vették el többek között a kassai, bártfai, nagyszombati, pozsonyi, trencséni, selmeczi, beszterczebányai és más evang templomokat: továbbá az eperjesi kollégiumot, a pozsonyi, soproni, kőszegi, sárospataki és egyéb kiválóbb iskolákat. A templomaikból és iskoláikból kivert protestánsok kisebb-nagyobb csapatokba verődve, megkísértették az ellentállást, de csekély eredménynyel. Valamennyi térítő között legbuzgóbb és legkíméletlenebb volt Bársony Gy., a ki midőn már kilencz szepesi községből elűzte az ev. lelkészeket, Nyitrába indult, hogy az ott virágzó turolukai gyülekezetnek templomát is elvegye, Kermann lelkészt pedig a zsoldosok segítségévei elkergesse.