Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

I. A vallási türelmetlenség- — a kizárólagos üdvről szóló tanból ered. — A protestánsok szenvedései. — Kermann gyermekkora

A politikai és vallási meghasonlás tüze lángba borította és pusztasággá változtatta szegény hazánkat. Az országgyűlésekre meghívott rendek panaszai, sérelmei és kívánságai iszonyú képét tüntetik fel az akkori állapotoknak. A bécsi idegen kormány lábbal tapodta törvényeinket; a belháború alatt behozott idegen zsoldosok pusztításai elöl az ország védtelen lakosságának sem vagyona, sem házi szentélye nem volt biztonságban. A katholikus klérus üldözési törekvése főtámaszát ezeknek a zsoldosoknak kíméletlenségében találta. Ha eg}

7-egy evang. protestáns templomot kellett erőszakosan elfoglalni, vagy valamely ev. lelkészt parochiájából kiűzni, földönfutóvá tenni: ezek mindenkor kész érzéketlen vak eszközök voltak reá. Mindennapi esemény volt lovas fegyveres katonák között gyalog menő ev. protestánsokat kisérni valamely törvényszék vagy valamely főúri tiszt elé. Az ekként üldözött, elfogott és bebörtönözött papok családjai jószivii emberek könyörületére szorulva bujdostak az erdőkön, keresvén, de nem találván honjukat e hazában Ilyen körülmények között nem lesz meglepő, ha azt mondjuk, hogy Kermann Dániel, hithűségének ezen vértanuja, édes anyjának bujdosása idején született, hasonnevű atyjának távollétében. Édes anyja Masnicius Anna, egy istenfélő, szelid vallásos lelkületű nő, aki a vértanúság glóriájában fénylő régi ev. lelkészi családból eredett. A Kermann család külömben a felvidék régibb családjai közé tartozott. Legrégibb ismert tagját, aki a XVI-ik század közepe táján élt, Tamásnak hivták.