Zsilinszky Mihály: Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)

Hasztalan — úgymond — sorsát senki el nem kerülheti. És aztán kedélyesen elbeszélgetett az ártatlan tréfa felett. Az országos és egyházi ügyek mellett az élet apróságai és kedvtelései iránt is érdeklődött. A gazdaság anyagi érdekei és bajai kevésbbé foglalkoztatták, de a földmíyelés egyes ágai iránt nagy érzéket tanúsított. A dohánytermelés, a szőlészet és lótenyésztés terén széleskörű ismeretei voltak. De azért következetes és mindent észrevevő és számonkérő gazda nem tudott lenni. Ezt gazdatisztjeire bízta, a kik jóságával és bizalmával nem egyszer vissza is éltek. A szegény emberek ismerték áldott jó szívét és elnéző jóságára számítva, olyat is elkövettek vele szemben, a mit más szigorúbb erkölcsbiró keményen megbüntetett volna. 0 megelégedett egy kis dorgálással és erkölcsi leckézéssel. Az elmondottak után alig kell Radvánszky Bélának egyházias, hazafias jellemét több szóval festeni. Nemes szívének tulajdonához tartozott gyámolítani az erőteleneket, segíteni a szerencsétleneket és vigasztalni a szenvedőket. Lehet-e ennél magasztosabb cél és feladat egy ev. főúr számára? Sajnos, életének azon fővágya, hogy evang. egyházunk múltjára vonatkozó adatokban gazdag családi levéltárának becses darabjait kiadhassa, nem teljesülhetett. Mikor már az anyag össze volt állítva, mikor a terv, mely szerint