Zsilinszky Mihály: Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)

ezért hálával és büszkeséggel köszönti a szép és virágzó pozsonyi egyházat s annak főiskoláját. A következő esztendőben az ezredéves nagy nemzeti ünnep feletti öröm hangja visszhangzott Kárpátoktól Adriáig. Az evang. egyetemes gyámintézet a Szepesség klasszikus földjén tartotta meg évi közgyűlését, a hol a reformáció világossága legelőször terjedt el a nép között a hazában. Itt Radvánszky, visszatekintve hazánk ezeréves történetére, azt a tanulságot vonta le a nemzet számára, hogy ősi erejét és politikai érettségét minden viszontagságok között megtartotta. Az ev. egyház számára pedig azt, hogy szabadságszeretetével és a reformáció elfogadásával és terjesztésével lényegesen hozzájárult a nemzet megerősítéséhez is. Balassagyarmaton 1900-ban megemlékezett Balassa Bálintról, régi irodalmunk ezen kitűnőségéről, a ki oly meleg szeretettel ragaszkodott hazájához. A következő évben Sátoraljaújhelyen utolszor jelent meg gyám intézeti közgyűlésünkön. Az itt elmondott beszéde képezi az ő hattyúdalát, melyben arra hívta fel a nagy számban megjelent közönséget, hogy «résen legyünk, nehogy a csendes vizekben való halászgatás által újból megfogyatkozzunk 1» íme, ezen idézetek legvilágosabban tanúsítják Radvánszky hithűségét és egyháza, hazája iránti szeretetét. Valahányszor testi gyengélkedés miatt az ülésről elmaradt, mindig pontosan