Zsilinszky Mihály: Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)
látni és figyelmeztetni a család régi közéleti hagyományaiból reá háramló kötelességekre. Semmi sem volt könnyebb, mint egy Radvánszkynak Zólyomban képviselőséget szerezni. Hiszen nem ok nélkül nevezték a Radvánszkyak vármegyéjének, a hol Deák Ferenc szabadelvű politikájának ellenzéke nem volt. Bélát tehát 1875-ben huszonhat éves korában megválasztották országgyűlési képviselőnek a szliácsi kerületben; későbben, kerületét Grünwald Bélának engedvén át, a korponai kerületbe ment át. Nem tartozott úgynevezett nagy szónokok és szerepelni vágyó politikusok közé; de azért pontosan teljesítette kötelességét az osztályok és bizottságok ülésein. Sokkal szerényebb ember volt, semhogy szónoki babérokra pályázott volna. 0 megmaradt a maga történelmi tanulmányainak keretében. Csak akkor beszélt és csak akkor lépett fel szónoklatával, ha látta, hogy azt a közérdek követeli. De akkor is szerényen, minden pretenzió nélkül. Ő maga mondotta, hogy a parlamenti szónokok beszédébe való közbeszólás rossz szokás, mert az illetőt megzavarja. Ezt magánál tapasztalta. Ha a beszédjét otthon nyugodtan átgondolhatta, ha zaj és minden közbekiáltás nélkül beszélhetett, akkor előadása szép és meggyőző volt; a közönség szívesen hallgatta; de zajban azonnal elvesztette a beszéd fonalát, s megszűnt beszélni.