Zsilinszky Mihály: Wallaszky Pál evang. lelkész élete 1742–1824. Budapest 1910. (Egyházunk nagyjai XI.)

Három évig volt Lipcsében. Tanárai voltak: a bölcsészeti szakban Bél András Károly, a híres magyar történésznek, Bél Mátyásnak a fia, ki udvari tanácsos volt; továbbá Gellert és Zwanzinger. A történelemben: Böhme, Burscher és Geiszier. A természettudományokban Winkler és Bortz; a theologiában Crusius, Barth, Stempler, Erneszti, Schmidt és Dathe, — az egyházjogban Hömel. Ezek közül különösen Bél érdeklődött az ifjú magyar tudós tanulmányai iránt, kit az egyetem gazdaggyűjteményeibe, könyvtáraiba vezetett. A kölcsönös vonzódásnak és bizalomnak alapját Bél Mátyás képezte, kiben amaz atyját, emez pedig a nemzet nagy tudósát tisztelte. Wallaszky annyira bámulta műveit, hogy egyenesen ennek lehet tulajdonítani, miszerint éppen a magyar irodalom múltjának felderítésére szánta el magát. Általában minden érdekelte, ami a magyar tudományosságra fényt deríthetett. A jogi tanulmányok között megismerkedett Werbőczy Tripartitumával, mi őt a hírneves szerző életének kutatására vezette, annyival is inkább, mert egykori kedves tanítványa, szintén a jogot tanulta. Hogy é jó tanítvány iránti szeretetét a távolról is bebizonyítsa, 1768-ban latin nyelven megirta Werbőczy életrajzát

1 és azt, a jogi tudományok tanulásához kezdő Sembery Andrásnak ajánlotta, azon kívánsággal, hogy 1 De Stephano Werböczyo jurisconsulto Hungáriáé celeberrimo dissertatio historico epistolica Generosissimo et Nobilissimo Domino Andreáé Semberi de Felső Szúd Dynastae in Nagy Rliéde A. Sipék ect quum XXVI. Maji A. D. MDCCLXVIII. in Gymnasio Evangelico Posoniensi studiia seholasticis valediceret jus Hungáriáé auspicaturus dicata a Paullo Wallaszky Bagyanino N. Hont Hungaro SS. Theol. et Philosoph, cultore.