Zsilinszky Mihály: Az 1646-ki tokaji tanácskozmány. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. IX.)

hívja fel tanúul, hogy e város nem bírt ellenállani a fejedelem fegyvereinek, és hogy csak a város elpusztításának kikerülése végett volt kénytelen csatlakozni s magáról reversalist adni a fejedelemnek. A király követeit csak arra kérte a biró, hogy előlegesen közöljék vele a leteendő eskü szövegét. Ennek megtörténte után az egész tanács letette az esküt, s utána a város többi polgárai is. Ez ünnepély után a biztosok búcsút vettek Nagyszombattól s még az nap Galgóczra és Szent-Keresztre jutottak, hol Szunyogh Gáspár várakozott reájok. A váradi püspök a távolság miatt nem érkezhetett meg, de társai minden órában várták. Addig is, míg megérkezik, az esztergomi érsek utján nyert utasítás értelmében előleges tanácskozást tartottak egymás között február elsején. Idő nyerés tekintetében irtak a fejedelemnek. Tudtára adták neki, hogy ő felsége a végett küldötte ki őket, hogy a békekötés pontjainak végrehajtásában közreműködjenek. Jelentik azt is, hogy működésöket már megkezdették. Felkérik, hogy az ügy gyorsítása szempontjából, bocsássa szabadon az eddig fogva tartott foglyokat; és a hét vármegye átadására helyet és határidőt tűzzön ki, hogy ott ők is megjelenhessenek. Felkérik arra is, hogy az erdélyi rendek biztosító iratát még a vármegyék tényleges átvétele előtt eszközölje ki. Február 5-én távoztak el Szent-Keresztről, és útközben összejővén a nagyváradi püspökkel, Körmöczbányára jutottak, hol a város népe mintegy fél mérföldnyire elibök ment, zászlókkal és trombiták hangjai közt kisérte be. Másnap a többi szabad kir. és bánya városokat, jelesül Selmeczet, Újbányát, Bakabányát, Libetbányát, Bélabányát és Beszterczebányát idézték magok elé, és a nagyszombati beszédekhez hasonló beszédekkel szólították fel a hűségi eskü letételére. Ez február 8., 9., 10. és 12-kén megtörtént; természetesen azon szokásos mentegetőzések kíséretében, hogy a városok csak kényszerűségből csatlakoztak Rákóczyhoz. Február 14-kén Korpona, a következő napokon Késmárk, Lőcse, Szeben és Bártfa előjárói tették le a hűségi esküt. Február 28-kán, midőn Eperjes felé közeledtek, disz lovas csapattal nagyszámú nemesség és polgárság élén elibök