Zsilinszky Mihály: Az 1646-ki tokaji tanácskozmány. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. IX.)

szövetségétől elvonták és a magyar királylyal való béke megkötésére ösztönözték. A mi a százezer tallért illeti, azt ő felségének bölcs Ítéletére bízza, vájjon azon összegért kellett-e ily nagy terhet vállalnia ? A hatodik, hetedik és nyolczadik pontokra szintén azt válaszolta, esze ágában sem volt a portán azt terjeszteni, hogy ő felsége a velenczeiekkel szövetkezett a törökök ellen, és hogy Zrínyi Miklóst azok segítségére akarja küldeni... 0 inkább azt adta tudtul a töröknek, hogy ő felsége és a Franczia- és Svédországok között kötendő béke már közel áll. Ezt pedig azért cselekedte, hogy ha a török, a francziák közbenjárására, kibékülne a velenczeiekkel, a magyarok ellen teendő török támadást megakadályozza . . . Nem akarja eltitkolni, hogy egy portyázás alkalmával a töröktől elfogott némely horvát és magyar katonák a portára küldetve, azt vallották, hogy őket Zrinyi Miklós ő felségének beleegyezésével a velenczeiek segélyére küldötte. Ekkor tett kérdést a fejedelem a portánál: vájjon ő felsége küldött-e és hány katonát a velenczeiek segítségére? E kérdésre azt a feleletet kapta: hogy ő felsége oly sok ellenségtől körülvétetve, kétségtelenül sereget vont össze, de hogy mi czélból, az nem bizonyos. A fejedelem ismételten kifejezte abbeli óhaját, hogy neki legfőbb gondját és törekvését az képezi, hogy az ő felségével kötött békét szentül és sértetlenül fentartsa és alattvalóival is megtartassa, Óhajtja, bárcsak ezt tennék ő felségének miniszterei is a diplomában foglaltaknak végrehajtása körül. De ebben ő naponta sok ellenkezést, ő felségéhez intézett sok ellenkező informatiót és nyilvános ellenmondásokat tapasztal. Ezután elmondá a külföldről kapott újabb híreket: 1. hogy a persák a törököknek Velencze elleni expeditiója alkalmából fellázadtak a törökök ellen; 2. hogy a muszkák hasonló alkalomból Aszakot akarják ostromolni; 3. hogy bizonyos Capello nevű velenczei tábornok sok erős hajóval előrehaladván, csak három napi járóföldre van Konstantinápoly tói, s útközben egy szigetet elfoglalván, az egész török expeditiót megzavarta. Mindezek okot szolgáltathatnak arra, hogy a török a velenczei köztársasággal kibékülvén, ellenünk fordulhat.