Zsilinszky Mihály: Az 1646-ki tokaji tanácskozmány. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. IX.)

hogy a fejedelemnő szintén közreműködött a béke helyreállításán. Reméli, hogy annak fentartását is pártolni fogja; ha netalán némelyek ellenkezőre akarnák birni a fejedelmet. A fejedelemnő azt válaszolta: nem kell kételkedni a fejedelem szilárd akaratában, a béke fentartása iránt; lelke üdvösségén kivül semmit sem óhajt inkább, mint azt, hogy a béke szentül és sértetlenül fentartassék. E bizalmas természetű látogatás után vigan ültek a fejedelmi asztalhoz, a hol finom borital mellett felállva poharat emeltek a király és az egész ausztriai ház egészségére. Ebéd után a követ kirándulást tett a közel fekvő váradi fürdőbe, honnét csak más napon tért vissza. A második kihallgatás alkalmával a fejedelem érdemleges választ adott minden egyes pontra nézve; és pedig: a három első ponton kívül, melyek csak bevezetést képeztek, a negyedikre azt monda, hogy alázatos készséggel fogadja ő felségének azon kegyes intését, hogy a jelen országgyűlésre alkalmas követeket küldjön, s azoknak oly utasítást adni szíveskedjék, hogy az egész keresztyénség javára, az ország fenmaradására, s ő felségének a rendek üdvére czélzó törekvését előmozdítani képesek legyenek. A fejedelem, tekintettel a király jó indulatára és a közjónak előmozdítására, készséggel megígérte, hogy követei gyanánt Chernél Györgyöt, Szemere Pált és Klobusiczky Andrást fogja elküldeni a pozsonyi országgyűlésre. Az ötödik pontra nézve azt felelte, hogy nagy igazságtalanságot követtek el iránta azok, a kik ő felsége előtt hamisan bevádolták. Tanúbizonyságul hivja fel Istent és lelkiismeretét, hogy semmiféle követet nem küldött Osnabrückbe és hogy Franczia- és Svédországokkal semmiféle újabb alkudozást nem folytatott. Azt hiszi, ez a gyanúsítás onnét eredt, hogy két jó családból származott franczia szolga, kik Balassa Ferencz kis fia mellett voltak alkalmazva, azon hirre, hogy szüleik és testvérök elhaláloztak, engedélylyel kimentek Francziaországba. Ezekhez a fejedelem egyik szolgája is csatlakozott. Ez alkalommal válaszolt a fejedelem a franczia királynak régebben irt levelére, s azt az osnabrücki franczia követhez küldötte, előadván benne azon okokat, melyek őt a francziák