Zsilinszky Mihály: Az 1646-ki tokaji tanácskozmány. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. IX.)

Bán Jánost ezentiü bántani ne merészeljék, azok, ennek daczára is az illetőt elmarasztalták. Minthogy pedig a mult zavargás idején elkövetett vétségek mindkét részről amnestiát nyertek: a király követei gondoskodjanak arról, hogy a nevezett Osztrosith urak tartózkodjanak Bán elleni minden további zaklatástól. 7. Megütközéssel hallá a fejedelem, hogy a diploma szerint neki átengedett vármegyékben ő felsége főhivatalokat osztogat, jelesül, hogy Borsod vármegye főispánjává Forgách Ádámot nevezte ki, kinek azon vármegyében birtoka sincs. Minthogy ez ellenkezik a fejedelem jurisdictiójának és kormányzásának jogával; minthogy Bethlen példája, melynek nyomán a fejedelem birja e megyéket, azon jogát bizonyítja, és a békediplomában ő felsége magának ilyen jogot nem kötött ki, sőt ellenkezőleg a teljes jurisclictió a fejedelem részére van fentartva. Ezen jogáról a fejedelem nem lévén hajlandó lemondani, a főhivatalok osztogatásának jogát magának tartja fenn. Minélfogva a királyi fenség által a diploma ellenére kinevezett főispánokat ilyenekül elismerni nem fogja. 8. A fejedelemnek átengedett megyékben levő véghelyek és várbeli katonák fentartására, Bethlen korában, a nikolsburgi békében évi 50 ezer forint fizetésére kötelezte volt magát az elhunyt király. Minthogy azon megyéket és véghelyeket a fejedelem ugyanazon módon, és ugyanazon haszonnal kapta, mint egykor Bethlen tehát kívánja, hogy a véghelyek és várbeli katonák fentartására azon 50,000 forintot a diploma záradéka értelmében, ő felsége évenkint kifizetni méltóztassék. 9. Jóllehet a füleki, szendrői és más várbeli katonáknak ő felsége komolyan meghagyta, hogy a fejedelem alattvalóit, kik a véghelyekhez közel a csetneki és serkei birtokokon laknak, ne bántsák: mégis a királyi parancs megvetésével, elnyomják a szegény népet. Hogy tehát a törvényeknek és a diplomáknak e tekintetben is elég tétessék, s hogy • azoknak vakmerősége által a szegény nép naprólnapra jobban ne pusztittassék, érdemes lesz az ilyenek ellen szigorú rendszabályokhoz nyúlni. 10. A zavargás idején a fejedelem pártján volt Török Máté ügyében, a ki azért, hogy a fejedelemnek esküvel lekötelezett csejtei provisort, a ki titokban a császári sereghez menekült, visszahozta, a biztosító levelek kicserélése után agyonveretett; ő felsége Linczben a fejedelmi biztosok kérelmére megígérte, hogy vizsgálatot fog tartani, s a méltányosság és béke követelményei szerint fog eljárni. A vizsgálat azonban mindez ideig függőben maradt. Minthogy e gyilkosság az amnestia hatálya ellenére, a biztosító levelek kicserélése után követtetett el: gondoskodniuk keilend a királyi biztosoknak, hogy Falusi Mátyás és Branik András csejtei tisztviselők, kik e halál okozói voltak, mint a közbéke megháborítói, érdemlett büntetésöket elvegyék.