Zsilinszky Mihály: Az 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Budapest 1885. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. III.)
II. Hogy az óhajtott audientiát megnyerhessék, Nyáryt bizták meg: tudná meg Trautmannsdorf es. titkos tanácsos révén ő felségétől, hajlandó-e őket és mikor elfogadni ? A királynak pár napra volt szüksége, míg tanácsosaival az adandó feleletre nézve értekezhetik. Ezek természetesen azon voltak, hogy az ügy elodáztassék, és hogy a felség válasza kemény és visszariasztó legyen. Széltéhen beszélték, hogy a protestánsok szakadást akarnak előidézni az országban, hogy összeesküvést forralnak, és hogy egyáltalában nem lehet velők boldogulni. Természetes, hogy ez még inkább felingerelte a kedélyeket. A nádor azt mondotta a nála megfordult protestáns követeknek, hogy haszontalan minden törekvésök. »A mint igaz, — úgymond — hogy isten isten, oly bizonyos, hogy semmit sem fogtok elérni, mert ő felsége mindent elhisz, a mit a klérus mond neki.« 1 ) A főrendek részéről hozzájok küldötte a szepesi prépostot, és a két Eorgáchot, Zsigmondot és Pétert, azon utasítással, hogy ezek a vallási sérelmek előterjesztésétől vonják el őket. És midőn ezek az üzenetet átadták volna, a personális ezen szavakkal fordult a protestáns rendekhez: »Hallottátok a főurak beszédét? Én is kérlek barátságosan és intelek benneteket, álljatok el szándékotoktól, hiszen a katholikus status erősen áll együtt, az emberek megtérésében a sz. lélek működik közre, hogyan állhatnátok ti ellent ? Keressetek más módot a baj orvoslására; hiszen nem történik rajtatok oly an igaztalauság.« Erre Szemere abaujmegyei követ válaszolt. »Hat nem igazságtalanság az, uram, mikor templomainkat elszedik, papjainkat elűzik, szabadságainkat lábbal tapodják, halottainkat eltemetni nem hagyják ? Az orvoslás eszközét mi abban találjuk, hogy e bajok az ország békés fenmaradása tekintetéből, az ország törvényei szerint elintéztessenek, és a törvénysértők ellen büntetés szabassék, s ez nyilvános legyen.« Utalás történt Lengyel') Ma ti i eitles és Számere naplója, a nemz. múzeumbán,
