Zsilinszky Mihály: Az 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Budapest 1885. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. III.)

az ország.« Aztán példát is akartak adni az utókornak arra nézve, hogy rniképen teljesítették törvényhozói kötelességeiket. Különösen pedig a vallás ügyéhen akartak eleget tenni utasításaiknak. A personális és a nádor most is le akarták őket beszélni e szándékról, de a többség a replikát márczius 11-én csakugyan benyújtotta ő Felségének. Másnap a király összehívta tanácsosait, hogy velők a benyújtott replika felett tanácskozzék. Ugyanekkor Trautmannsdorf értekezett az evangelikus rendekkel külön. Két nap múlva leérkezett a királyi válasz, mely ismét csak általános kifejezésekben utasította vissza a protestánsok kívánságát és egyéb tárgyakat is felölelt. A kanczellár ezen leirat elfogadását ajánlotta, mivel szerinte minden nehézség eloszlattatott. De Szemere ez ellen felszólalt: Ezen leirat, úgymond, nehézséget foglal magában, azért új tanácskozás alá veendő. Márczius 15-én Fáncsy lakásán külön tanácskozás folyt a felett, hogy vájjon replikáljanak-e még ezen leirat ellen, avagy pedig nyugodjanak bele ? Dévényi István kiemelte, hogy a vallás kérdése még mindig függőben van; a nemesi szabadalmak nincsenek megerősítve; ő Felsége már csak tíz napig akar itt maradni, hogyan lehet így megállani a küldők előtt ? Úsz István azt kívánta, hogy várjanak jobb választ, és ha nem kapnak, akkor óvással oszoljanak el. Chernél hasonlóképen abban a nézetben volt, hogy mivel erőszakkal a király ellenében semmit sem birnak kivívni, protestatio mellett végeztessék be az ügy. »En — úgymond — nem akarom megsérteni lelkiismeretemet és küldőim megbízását ily körülmények között, midőn látom, hogy semmit sem birunk kieszközölni, elég, ha őrt állunk az ügy felett.« Szemere más véleményben volt. Már csak a jövő kedvéért is azt kívánja, hogy még egyszer írjanak fel ő Felségéhez, hátha jobban felgondolja számtalan kérvényeiket. Az, hogy ő Felsége csak tiz napig maradhat az országban, nem tesz semmit; az ország szabad, s azt nem lehet kényekedve szerint korlátok közé szorítnia. Az új feliratra nézve értekezni akar az evangelikus főrendekkel is, jelesül Czoborral és Lónyaival. Mások elégnek tartották csak az elvet fentartani és a biztosítékokhoz ragaszkodni.