Zsilinszky Mihály: Az 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Budapest 1885. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. III.)

stánsok kívánsága, annak teljesítését kötelessége kieszközölni ő felségénél. De a nádor sokkal inkább volt érdekelve a katholikus álláspont iránt, semhogy a vitától visszatarthatta volna magát. Midőn a protestánsok küldöttsége nála megjelent, ezen kérdést intézte Osztrosithhoz: ismeri-e a bécsi békekötést ? S annak igenlő válaszára figyelmeztette őt a záradékra, mely így hangzik: »a római katholikus vallás sérelme nélkül.« Osztrosith erre azt felelte: »az előtt nem voltak oly üldöző főpapok, mint a mostaniak, nem is volt oly nagy egyenetlenség, mint van most Az előtt békének és szabadságnak örvendettünk, most pedig zaklattatunk.« Például hozta fel Forgách özvegyének azon tettét, hogy birtokairól az evangélikus papokat elűzte. A nádor ezt védelmezte. Szerinte Forgách özvegye jogosan cselekedett, mert jkegyúri jogánál fogva szabadon rendelkezhetik földjével és obbágyaival. A mi pedig — úgymond — a templomok visszaadását illető követelésteket illeti, tudjátok meg, hogy ezt se tűzzel, se vízzel, se vassal, se semminemű tractával nem fogjátok elérni soha; tanácsom az, hogy ettől elálljatok és ő felségét ne zaklassátok. Gondoljátok meg, hogy a királyné spanyol eredetű, akit nem illik háborgatni, nehogy azt mondhassa rólatok, hogy »moslek« nép vagytok.« Erre az evangélikus küldöttek méltó felhevülésökban azt válaszolták'a nádornak, hogy inkább meghalnak, semhogy re infecta hazatérjenek, mert őket kötelezik utasításaik. Másnap a nádor közölte a királylyal és a klérussal a tanácskozmány eredményét, s azoknak elhatározását Osztrosith által közölte a protestáns rendekkel, t. i. azt, hogy azok semmiképen nem fognak beleegyezni az elfoglalt templomok visszaadásába ; ő felsége kész inkább re infecta visszamenni az országból, a papok pedig készek inkább száműzetésbe menni, mint e követelést teljesíteni. Egyébiránt azt megengedik, hogy a nagyszombati kálvinisták templomot építhessenek magoknak, a szakolczaiaknak szabad temetkezési joguk legyen, és hogy ezentúl senki se erőltesse a protestáns jobbágyokat a kath. vallás fölvételére. A két fél között oly nagy ür volt, melynek áthidalása, ha nem is épen lehetetlen, de mindenesetre nagyon nehéz volt.