Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)

I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.

gyűlésre Kassára, hogy jelentést tegyen nekik a béketárgyalások folyamáról. A közhangulat békülékeny volt. A sokat szenvedett felvidék követei nem akarták továbbra is a háború esélyeinek tenni ki az országot s minden eszközt megragadtak arra nézve, hogy a tisztességes békét előmozdíthassák. A fejedelem hasonszellemű előterjesztését tehát örömmel fogadták és elhatározták, hogy a béketárgyalások elejtett fonala ismét felvétessék. A fejedelemnek minden eddigi eljárását helyeselték, megerősítették és újonnan megbízták őt arra, hogy a religio és haza szabadságainak védelmében tegye meg mindazt, a mit a nemzet becsülete és a törvény szentsége megkíván. Az országgyűlési tárgyalások részleteit nem ismerjük; de Lónyay leveleiből kitűnik, hogy a rendek itt specifikálni kezdték azon törvényeket, melyeknek megtartását a királytól követelni kellene, Lónyay ez ellen felszólalt az országgyűlésen. Nem tartotta helyesnek, hogy a gyűlés a folytatandó béketárgyalások részleteibe bocsátkozzék. Altalánosságban kívánta kimondatni, hogy a királyi diplomának mind a 17 pontja, a bécsi békekötés és a még végre nem hajtott törvények mind végrehajtassanak. De a kassai rendek többsége bele ment a részletezésbe. Azt hitték, hogy ha általánosságban maradnak, a külföld nem fogja tudni, mi az voltaképen, a mit a rendek akarnak és a miért kényszerülve voltak fegyvert fogni. Lónyaynak kétségen kivül zokon esett, hogy javaslatát a rendek el nem fogadták; de azt nem ellenezte, hogy Fejérpataky által ő felsége még egyszer felhivassék a béketárgyalások folytatására. Mikor arról volt a szó, kik küldessenek ki a fejedelem részéről ezen tárgyalások folytatására, a rendek egyhangúlag Lónyay Zsigmond kiküldését kívánták, mely kívánságuk különben teljesen egyezett a fejedelem kívánságával is. Mindazáltal a követek kinevezése elmaradt mindaddig, míg a rendek Fejérpataky bécsi küldetésének eredményéről nem értesültek. Ezért azonban nem sokáig kellett várakozniuk. Ferdinand, jóllehet a harczi szerencse ez időben az ő részén volt, hajlandónak mutatkozott a békére, hogy ez által Rákóczynak