Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

gálta és azt találta, hogy eljárásom már ezeket „súrolja". Természetesen nem maradhattak el a szokott gyanúsítások és rágalmak sablonjai sem. Lejárt korszaknak szerencsétlen alakja vagyok, a ki siratja régi állását és befolyását; a ki kellemetlenséget akar okozni a koalicziónak és csupa önzésből akarom felidézni a kulturháborút. Sértegetem a katholiczizmusnak látható fejét, a csalhatatlan pápát. Az egyházak „békés munkáját akarom spirituszszal meglocsolni és lángba borítani". Durva kézzel váj­káltak legszentebb érzelmeimben. Rám fogták, hogy én csináltam az átkos polgári házasságot; hogy szövetkeztem a pánszlávokkal B. Prónay Dezső egyetemes felügyelőnk megbuktatására. Egész fel­lépésemnek nem volt egyéb czélja, mint őt kitúrni állásából. Sőt az „egyetemes püspöki állás" felál­lítása érdekében régebben írott czikkeim is azon czélból írattak, hogy magam lehessek az egye­temes érseki Szóval bűneim lajstroma egyszerre elkészült és ennek alapján — méltó képekben és versekben a Borsszem Jankó sietett segítségemre — és tűz­halálra ítélt. A tragédiából tehát komédia lett. Mind ezekkel szemben nem védem magamat. Vannak bolondságok, melyek felett csak moso­lyogni lehet. De ez esetben arra kell a szíves olvasó figyelmét fordítanom, hogy az én bűnömet nem az képezi, a mit ellenfeleim beszédemről elmondottak és idéztek, hanem az, a mit elhall­gattak! Ellenfeleim szokatlan zajütése egy ügyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom