Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

hogy a vagyoni kérdés a lapis oífensionis. „A ki az egyházpolitikával alaposan és gyökeresen foglalkozik, annak nem lehet, nem szabad másra visszatérnie, mint arra, hogy ez a vagyonkérdés végrevalahára teljes megnyugvásra rendeztessék!" A ki azt kívánja — pedig azt minden igaz hazafinak kívánnia kell, hogy a nép tisztelje a törvényt és annak engedelmeskedjék, attól megköveteljük, hogy ő maga, is őszintén hódoljon a törvénynek, legyen az kormánytag vagy közönséges polgár, legyen az király vagy szolga, főpap vagy koldus. Ez politikai axióma, mely alól kivétel nem lehet. Maga az alkotmányos király esküt tett arra, hogy „a törvényeket megtartom és megtartatom". Ennek a királyi eskünek védelme alatt méltán elvárjuk, sőt követeljük, hogy az 1848: XX. törvényczikk, akár fokozatosan, akár egyszerre, de feltétlenül végrehajtassék. Hiszen a XX. században már valóságos anachronismus követelni a „jogegyenlőség és viszonosság" nagy elvének végrehajtását. Sehol a világon nincsenek olyan egyházpolitikai kérdések, mint Magyarországon; sehol a világon nem tűri meg a törvényhozás két főtényezője, hogy egymásután rakásra hozzák az adózási és közigazgatási törvényeket, a nélkül, hogy az adóképességnél a jogegyenlőség figyelembe vétetnék. Ez csak Magyarországon van így. A legkatholikusabb országok kezdik magokat emanczipálni az egyház előjogaitól és túlságos befolyásától; csak Magyarországon dicsekedhetnek azzal, hogy a „Regnum Marianum" középkori fogalmai virágoz-