Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

tartása mellett, a kir. adományozástól függő egyházi javadalmak mikénti betöltése; a vallás- és tanulmányi alap kezelése és az iskolákról való gondoskodás. Ez a nagy kérdés az ellentétes nézetek miatt egész a legújabb időkig megoldatlanul maradt. Mi most is ahhoz a nézethez ragaszkodunk, mely azt mondja, hogy „az egyházi javak sem a descentus, sem a donatio, sem a városi birtokok jogi természetével nem bírtak. Hanem azok, az állam valláserkölcsi és kulturális czéljainak elérésére, az államvagyonból kiszakított örök alapítványok voltak elejétől fogva. Ugyanazok a mai napig is. Ezeknek jogalanya maga a valláserkölcsi és kulturális czél, melyre a birtok alapíttatott, ú. m.: érsekség, püspökség, apátság, zárdák, vallásalap, tanulmányi alap, egyetemi alap. Birtokosa, vagyis haszonélvezője a czélt előmozdító testület vagy intézmény; de örök tulajdonosa mindig az állam, mely azt alapította, melynek tulajdonjoga éppen ezért mindannyiszor felújul, valahányszor a birtokos alany működése halál vagy bármi ok miatt megszűnik. Ha pedig maga a czél szűnik meg, örök joggal visszaszáll az egyházi birtok örök forrására, az államra, vagy — ha tetszik — a koronára, mely az állami hatalmat képviseli. A birtokviszonyok fejlődésének ez a legtermészetesebb, az állam fenségi eszméjének megfelelő s jogtörténetünk fejlődésével is megegyező logikája."