Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

kezeli, mint Ő Felsége, a kegyúr legrezerváltabb hatalma és felügyelete alatt álló alapi vagyont is, melyet az reábízott. Talán némileg megmagyarázhatná a miniszteri külön természetű megbízást a monarchia külügyminiszterének hasonló kettős megbízatása, ki a delegáczióknak, mint külügyminiszter, felelős a nélkül, hogy mint a Felséges császári ház minisztere, felelős volna az e minőségben netalán kezelésére bízható császári magán- vagy udvari fölhatalmazásért és vagyonért másnak, mint Felségednek". Ilyen furcsa logikával akarták a püspök urak bebizonyítani, hogy a magyar kormánynak semmi köze a katholikus czélokra szolgáló alapítványokhoz, sem a kath. iskolákhoz, mert ezek fölött a király nem mint király, hanem mint legfőbb kegyúr rendelkezik. Világos, hogy ez a felfogás teljes ellentétben áll a magyar közjoggal; ellentétben áll az igazsággal is. A püspöki kar össze-vissza zavarja az eszméket és jogokat, csak azért, hogy a katholikus autonómia különleges tartalmát, a magyar állam vagyonát kezei közé keríthesse. Most csak a történelmi hűség okából említjük fel, hogy az 1890. évi állami költségvetés tárgyalása alkalmával a kath. autonómia felett igen élénk vita támadt a képviselőházban. Ez azonban nem járt gyakorlati eredménynyel, mivel a képviselő uraknak nagyobb része tájékozatlan volt. Egészen máskép állott a dolog 1893-ban, mikor a klérus az elkeresztelési rendelet folytán maga