Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

•sedéssel, nemes szenvedélylyel és a jobb jövő iránti rendíthetetlen bizodalommal. A római katholikusok a föntebb említett «petitio» mellőzésének ürügye alatt, mert hiszen ahhoz előzetesen a clerus is hozzájárult, nehezteltek a kormányra, sőt az egész törvényhozó testületre. Ők is a jobb jövőt várták, de természetesen más okokból és más szempontból, mint a protestánsok. S valóban a közbejött és naponként változó politikai események zűrzavarában kevés ember tudott tisztán látni és e fejlemények felett higgadt ítéletet mondani. Miként a zsúfolt teremben felállított festvény előtt mozgó közönség különböző helyről, különböző felfogással •és különböző ízléssel nézve, ugyanazt a képet, az egyik rész ferdén, a másik egyenesen vagy rossz világításban látja: úgy történt az események gyors változását szemlélő lelkes hazafiakkal is. A megalkotott új vallásügyi törvényeket különböző felekezetű és nézetű emberek bírálgatták saját érdekeik szerint. Természetesen mindenki azon erős meggyőződéssel, hogy az ő fölfogása a leghelyesebb. A protestánsok egészben véve meg voltak elégedve az üj vallási törvénynyel. De mikor báró Eötvös József arra hívta föl őket, hogy a törvény 3. §-ának életbeléptetéséről tanácskozzanak ; mikor az általa kibocsátott rendeletben a protestánsok azt olvasták, hogy «az egyházi és iskolai reformrol» tartandó értekezlet Pesten, augusztus elsején fog megtartatni: akkor nagy zavarba jöttek, látván, hogy =a jó miniszter a törvény 3. §-ának valódi értelmén túl «egyhazi és iskolai reformokról» beszél. Egyszerre találgatni kezdték: mit akar ezzel a miniszter ? Hiszen a protestáns egyházi és iskolai reformokhoz neki semmi köze. Ez a protestánsok saját belügye stb. A tapasztaltabb férfiak látták, hogy az egyszerűen «tollhiba», mely könnyen lesz kiigazítható. Csak jőjenek össze, majd kiigazítják. A felsőbb hatóságok szokott önkormány.zati eljárás szerint az esperességeket is meghallgatták.