Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

nyugtató. Azt a kijelentést, hogy a vallási elvek már magokban is sérthetetlenek, helyesli; de szerette volna, ha kk. és rr. az egyházi szervezet sérthetetlenségét is kimondották volna. Mert minden egyház szerkezete annak vallási elveiből folyik, s azon elvek szerint alakul. Azért «a hitelvek és egyházi szerkezetek épségben tartása» oly szoros kapcsolatban áll egymással, hogy a ki az egyiket sérti, az sérti a másikat is. Pogarassynak az az elve, hogy két status egy országban ugyan nem lehet, hogy a világi és egyházi hatalom egymástól független. Ezt csak azok vonják kétségbe, a kik az egyházat a status szolgálójává akarják tenni. De a kik az egyházat fönntartani akarták, azok annak függetlenségét mindig tiszteletben tartották. «Azon egyház, mely a világi hatalom járma alatt nyög, nem fogja gyámolítani a világi hatalmat. Ezt csak olyan egyház tehetné, mely független lévén, függetlenül működik, függetlenül tanít és függetlenül terjeszkedhetik. Ennek alapján kérte a főrendeket, hogy e két szónak hozzátételét kérjék a karoktól és rendektől. Azonban a főrendek Scitovszky értelmében az üzenetet elfogadták és a kormány a törvényjavaslatot a görög nem egyesült vallásúakra vonatkozó pontokkal együtt megerősítés végett a királyi Felség elé terjesztette.