Zsilinszky Mihály: Az 1610-ik évi zsolnai evangélikus zsinat háromszázados emlékünnepén. Egyháztörténeti tanulmány. Selmeczbánya 1910.

IV. Forgács Ferencz érsek 1610-ben protestál a zsinat határozatai ellen; majd 1611-ben Nagyszombatba ellenzsinatot hív össze — az evangélikusok ellen. — 1612-ben a «kath. Status» folyamodik a királyhoz, a klérus a pápához. — Mátyás ingadozik. — Az evangélikusok szervezkednek. — Agenda-Polemiák. - Tanulságok és fogadalmak. — A jövőnek feladatai.

A negyedik rész tiltja az egyházak vagyonának elzálogosítását, vagy elidegenítését; ha ezt a védúr cselekszi, veszítse el patronusi jogát, ha pedig a pap teszi, fosztassék meg javadalmától és vetessék átok alá. A királyi Felség törvényes időn túl ne hagyja üresen a püspökségeket és az ő kinevezésétől függő javadalmakat. Vessen gátat a kamarai tisztviselők garázdálkodásának, kik az elhalálozott főpapok összes vagyonát magokhoz ragadják s még csak temetési költségekről, az adósságok és kegyes hagyományok kifizetéséről sem gondoskodnak. Szerezze vissza az erdélyi püspök jószágait; az espereseknek valamennyi egyház után járó census cathedralisát; védje meg a papság tizedjogát s a tizedek ügyében keletkezett pereket utasítsa az egyházi törvényszékek elé. Az ötödik rész az évenként megtartandó visitálió módját és feladatát szabja meg az espereseknek tüzetesebben. Ezen zsinati határozatok igen érdekes színben tüntetik fel az akkori állapotokat, s egyúttal a klérusnak követeléseit is. P'őczél volt mindig a protestánsok javára és vallási szabadságának biztosítására hozott törvényeknek kijátszása. Forgács bibornokérsek tevékenyebb, buzgóbb és makacsabb lett, mint valaha. Minden eszközt felhasznált, hogy az országos rendeket, de különösen a királyt arra bírja, hogy a katholicismus előjogait s a kath. püspökök tekintélyét a zsolnai evang. zsinaton hozott határozatokkal és az uj evang. superintendensek hatáskörével szemben fentarthassa. Különösen bántotta a census cathedratikusnak és a tizednek elvesztése s az ev. lelkészek részére való megítélése. Ne feledjük, hogy a tizedadó felett évszázadokon át a római egyház feltétlenül rendelkezett. A tized és a census calhedratikus ügyét szellemi és isteni dolognak tarlotlák, mely a kánoni jog szerint volt megité-