Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IV. A vallásjavítás a mohácsi vész után

meg lelkipásztorul, itt négy évet töltött, az egyházkerület felerészében, mintegy 35 egyházban püspöki tisztet is teljesítve. Perneszi Farkas babócsai és Horváth Márk szigetvári parancsnokok óhajtásának engedve, 1558-ban Kálmáncsára költözött, hol kiváló sikerrel folytatott munkálkodásában gonoszul megzavartatott. Egyik, magát sértve érzett hívének ármánykodása, vagy talán inkább amiatt, hogy a török katonai parancsnokok az ó' püspöki látogatását, vagy mint mondák a magyarok szomszédos váraiba való futkározását kómszolgálat teljesítésének vélték, a pécsi bég tömlöcre vettette, majd midó'n a bég Szolnokra helyeztetett át, magával vitette oda is s több mint másfél éven át kegyetlen bánásmódban részesítette. Sokat fáradoztak kiszabadításán egykori hívei, főúri pártfogói, Szolnokon pedig János Zsigmond követei és több tekintélyes lelkésztársa, míg végre a Debrecenben ós másutt gyűjtött jelentékeny váltságösszeg lefizetése után szabadságát visszanyerte (1563). Hátralevő kilenc évét Ráckevén töltötte el mint lelkész, mint a dunamelléki egyházak püspöke. Szegedi Kis István európai hírű tudós volt; műveit külföldön több ízben kinyomatták, egyik művét, a Speculum Eomanorum pontificum címűt német nyelvre is lefordították, s azok felette kapósak voltak; jelessógük felől bizonyságot tett a pápai szék is, amennyiben azok mindegyikét felvette az Index librorum prohibitorumba a tiltott könyvek jegyzékébe. Szegedit egyik hozzá közel korban ólt lelkésztársa — Paksi Mihály — »Apostoli századba méltó« férfiúnak, Beza Tódor pedig »Orök emlékezetre méltó athlótának« nevezte.

1 Méltó társul sorozhatjuk Dévaihoz és Szegedihez, akár ha a csüggedetlen lelki erőt, a lankadatlan munkásságot, akár ha viharüldözte élethajójának majdnem folytonos hányattatását tekintjük, Huszár Gált, vagy népies nevén nevezve »Gál papot«, ki a XVI-ik század második felében különösen a Felső-Duna mellékén, a Csallóközben, Pozsony- ós Nyitramegyékben élő magyar-ajkúak között tett kiváló szolgálatot mint igehirdető, mint író és nyomdász a vallásjavítás meggyökereztetése érdekében. Oláh M. prímás kemény üldözése elől a Miksa főherceg birtokában levő Magyar-Ovárra menekült (1554) s az itteni német őrség kapitányának védelme alatt mint magyar lelkész megkezdi lelkészi működését, folytatva Mosonyban, Káinokon és a szomszédos főnemesek birtokain. Bécsben Hoffhalter nyomdásszal barátságot kötött, elsajátította a könyv1 V. ö. Skaricza: Vita Steph. S. Balogh Fer.: Egyhtört. részletei; Földváry: Adalékok; Szilády Ár.: Régi m. költők VI. köt.