Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IV. A vallásjavítás a mohácsi vész után

kisebb-nagyobb iskolák alapíttattak: érthető, hogy a mohácsi vész után egy vagy másfél évtizeddel későbben a vallásjavítás az ország összes magyar, német és szláv ajkú lakosai között jelentékeny hódítást tett. De e hódítás kiknek köszönhető ? Kik voltak a vezérbajnokok ? A hazánk és egyházunk felett hosszasan dúlt fergetegek betemették a lelkes harcosok nyomait, némelyiknek ma már neve sem ismeretes. Másokról csak homályos, töredékes adatok maradtak fenn. Látjuk dicső' munkájuk fényes eredményét, de működésük részletei kevéssé ismeretesek. »A mi hőseink — mondja Révész Imre — jeltelen sírokban nyugosznak, alakjaik talán végképen elenyésztek; mint a felhő, mely villámait, záporát kiontván, maga semmivé lesz, de hatását s emlékét a megtisztított lég s a megáztatott föld hirdeti.« 1 No de mégis tisztább avagy homályosabb vonás, többó-kevésbbó megbízható adat maradt fenn hazai reformátorainkról s azok működéséről is. A mohácsi vész után közvetlenül az ország magyar ajkú lakosai között főként a felső Tisza vidékén s a Tiszántúli részeken tett jelentékenyebb hódítást a reformáció. E vidékeken a kiválóbb hirdetői voltak: Szilvási Mihály sátoralja-újhelyi pap, Siklósi Mihály, Perónyi Péter udvari papja s valószínűleg Perényinek az evangéliomi hitre térítője. Kopácsi István, a sárospataki Ferenc-rendiek utolsó házfőnöke, ki több társával a szerzetből kilépett, 1531-ben a zárdaépületben triviális iskolát állított fel s egy ideig ez iskolában működött ; később esperes lett, több zsinaton elnökölt; kit élte utóbbi éveiben bokros érdemeiért Perényi Gábor Csernaho községgel ajándékozott meg. A közeikoriak »szent ós nagy Kopácsi «-nak, »szent öreg«-nek nevezték. Egyik későbbi óletírója — Szilágyi B. István —• pedig »a reformáció vezere« címmel ékesítette fel. Méltó bajtársa volt Gálszécsi István, ki a külföldi egyetemekről hazatérte után mint tanító s lelkész Kassán, Gálszécsen és Gyulán működött, egyszersmind a magyar irodalom úttörőjeként is szerepelvén. »Enekes könyve« a legrégibb magyar énekes és hangjegyes könyv, de amelyből csak 4 levólnyi töredék maradt fenn; »A keresztyéni tudományról való rövid könyvecské«-nek a későbbi korra maradt egyetlen példánya 1849-ben semmisült meg Nagy-Enyeden. Ozorai Imre, a Békés-, Bihar- és Zaránd megyék összeszögellö vidékein, a tekintélyes Massai és Nadányi földesurak védelme alatt hirdette az evangéliomi tanokat. »De Christo et ejus Ecclesia etc.« című, 1535-ben Krakkóban megjelent műve a legelső magyar pro1 L. Révész I., Erdó'si prot. reformátor 1859. Zsilinszky : A prot. egyház története. 4