Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - V. A reformáció híveinek egyházakká s külön felekezetekké való alakulása

már akkor el is döntetett; csakhogy Ferdinánd uralmának idején a katholikus papság kivitte, hogy az egyházi javak ismét a régi tulajdonosoknak visszaadattak. Mihelyt azonban Erdély Ferdinánd kezei közül kisiklott, a rendek lefoglalták újból az egyházi javakat s az 1556-diki kolozsvári gyűlésből a világiasítást kimondó törvénycikkelyt terjesztettek Izabella elé. Ez ekkor még határozottan idegenkedett e cikkely megerősítésétől; sőt az 1557-diki fehérvári országgyűlésen is, midőn a rendek azon kérést terjesztették eléje, hogy a barátok kiűzése folytán megüresedett néhány kolostort iskolákká alakítsa át, amelyekben az ifjúság, tudós ós nyelvekben jártas férfiak által oktattatnának az összes tudományokban, csak a kolozsvári és marosvásárhelyi kolostorok átalakításába egyezett bele. Egyre nyomasztóbbá válván azonban a kincstár helyzete, az 1558-diki kolozsvári gyűlés, egyetértőleg a királynéval, kimondotta az egyházi javak világiasítását, de mégis, a régi kiváltságaikra hivatkozó szászok felszólalása folytán, azon korlátozással, hogy a papi tizednek néhol — főként a szászok földjén — 3

/

4-rósze, másutt 1

/

4-rósze meghagyatott az illető egyházak lelkészeinek jövedelmeikópen s ez így is maradt egészen 1848-ig. Eközben a felső megyékben s a Tisza jobbpartján lakó magyarajkú protestánsok között is a német reformációval szemben jelentékeny hódítást tett a kálvini irány, szabad működési tér nyilván e részeken is Izabella és II. János király visszatérése után az evangélium prédikátorai előtt. Mindössze is Perényi Gábor, a lutheri reformáció mellett buzgólkodó főúr, igyekezett a reformáció ez újabb ágát hódításában feltartóztatni, de Kálvin lelkes apostolaival szemben ez is csekély sikerrel; mely apostolok közül különösebben kivált Thúri Pál, ki "Wittenbergből hazajővén, sajó-sz.-péteri (Borsod) lelkésszé s csakhamar Kálvinnak lelkes hívóvó lett.

1 A mondott vidékek lelkészei, új hittani álláspontjukat megjelölendŐk, zsinattá gyűltek össze Tarcalon 1562-ben II. János tokaji várkapitányának, Németi Ferencnek

2 oltalma alatt, ahol a Béza Tódor által készített hitvallást hitvallásukul elfogadták, azt, miután a következett évben a tordai zsinat is elfogadta, az 1563-dik évben, némi kihagyásokkal, 1 Thuri írta Kálvin Institutioira azt az ismeretes pár-verset: Praeter Apostolicas post Christi Tempora Chartas Huic peperere libro saecula nulla parem, Balogh F. fordítása szerint: Kálvin könyvénél az idő nem szüle jelesebbet ; Krisztus után jelesebb, csak az apostoloké. 8 Németi buzgó kálvinista és tudománykedvelő nemes úr volt; ő fordítatta le Verbőczi törvénykönyvét, kinyomatását elősegítette, Melius 1562-ben megjelent kátéját neki ajánlotta; ő maga is írt egy éneket, a 162. dicséretet. Elesett Tokaj védelmében, 1565.