Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - I. A vallásjavítás története általában

farizeusok szelleme: bojt, búcsú-járás, a sz. földre vagy Rómába való zarándoklás, a nap bizonyos részeire kiszabott imáknak lemorzsolása, a szerzetesi fogadalmak letétele, a tisztességes házasélet mellőzése s más ilyenek tekintetnek az üdvösség megszerzőivé. Másrészt új életre kelnek a görög-római pogányviiágnak régi istenei, félistenei, héroszai, nimfái, csakhogy változtatott neveken. Ceres helyébe szűz Máriát, a pogány hősök helyébe a keresztyén vértanukat és hitvallókat ülteti a keresztyének közhite; egyes országoknak, templomoknak, sőt minden egyes embernek külön védő szentjei, Istennél külön közbenjárói lesznek, akiknek segítségéért, közbenjárásáért külön imákat mondanak, sot akiket, vagy azoknak képeit, szobrait, ereklyéit a nagyközönség majdnem isteni imádatban, tiszteletben részesít. A pogányoknak vannak fejedelmei; aki közületek első akar lenni, legyen utolsó; aki mások felett uralkodni akar, legyen mindeneknek szolgája. Krisztus ezt tanította. Ezer év multával Krisztus állítólagos helytartójának lábai előtt vezekelnek a világ leghatalmasabb uralkodói s Európa népeit tisztán világi dolgaikban is Sz. Péter utóda kormányozza. Az Isten szolgáinak szolgája (servus servorum Dei) a világ uralkodóinak urává* lett. A rókáknak van barlangjuk, az ég madarainak van fészkük, de az ember fiának nincs hová fejét lehajtania, így szól Jézus. Ezer év multával a rókák nagyon is fényes, s néhanapján nagyon is bűnös barlangokban tanyáztak; az ember fiának szolgái kéjelgés és dőzsölés között töltötték napjaikat. Az én országom nem e világból való, — tanította Jézus. — Helytartói pedig majdnem kizárólag az e világból való országok világias ügyeivel, bajaival foglalkoztak. Az ős presbyterek ós püspökök utódainak a vállait országkormányzói gondok, hadseregek s bandériumok vezetésének terhei nyomták. Arról ismernek meg az emberek, hogy az ón tanítványaim vagytok, ha egymást szeretendítek, — e szavakkal vett Jézus búcsút tanítványaitól a Grecsemanó kertjébe indultakor. Arról ismernek meg benneteket, — hangzott a tanítás ezer óv múlva — hogy jó keresztyének vagytok, ha a római püspöknek feltétlenül engedelmeskedtek; az engedetlenek pedig börtönökbe, máglyákra vetendők, az inquisitio kínzásai elé hurcolandók. *Ne szerezzetek aranyat, sem ezüstöt, se pénzt a ti erszényetekbe . . . Imó én elbocsátlak titeket, mint a juhokat a farkasok közé;« — ily utasítást ad Jézus tanítványainak. Ezek meg is tartották Urok utasítását; de ezer évvel későbben ólt utódaik farkasokként jártak szét, főpásztori süvegekben a juhok között, éles