Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - I. A vallásjavítás története általában

engedett; 1541. szeptemberben visszatért, szervezte azonnal az egyházfegyelem gyakorlására hivatott konzisztóriumot, és azután küzdött tántoríthatlan lélekkel, a tengernyi akadályoktól vissza nem rettenve 1564-ben bekövetkezett haláláig. A reformáció alapgondolatát — a hit által való megigazulás tanát — illetőleg Kálvin sokkal közelebb állt Lutherhez, mint a pelágiusi irányú Zwinglihez. Hiszen Kálvin lelkét is Sz. Ágoston mélységes tanai ragadták meg első sorban, sőt mindenek felett az Ő lelkét. A többi reformátor, kivált Melanchton ós hívei, a filippisták, de még Luther is igyekeztek később Ágoston túlfanyarnak, ridegnek tetsző tanait némileg enyhíteni; de Kálvin nem riadt vissza az ágostoni tanok végső konzequenciáitól sem, elment egészen a feltétlen eleveelrendelés — az absoluta praedestinatio — tanáig, sőt ezt tette a róla nevezett reformatio alaptanává, központi-dogmájává, ez a tan lett a kálvinizmusnak fő jellemző sajátságává. Az egyházi szertartásokat ós külsőségeket illetőleg egészen egy húron pendült Kálvin Zwinglivel. Kiküszöbölt ő is minden külső fényt, pompát, élettelen szertartást, visszatért az apostoli korbeli keresztyénség puritán istentiszteleti módjához. Úgyszintén visszatért az Egyház szervezetére ós kormányzatára nézve is, alapúi vévén az Apostolok cselekedeteiről írt könyv XV. fejezetét. Felelevenítette az egyetemes papság gondolatát, lerontotta az egyháziak ós világiak között emelt középkori válaszfalat; de mégis akként, hogy az Egyházban a tanítói vagy prédikátori tisztet csak az erre képesítetteknek elismert és az egyház által feljogosított férfiak viselhetik; akik között azonban semmiféle papuralmi rangfokozatnak nincs helye. Ha megengedte is, hogy valamelyik prédikátor a többiek felett felügyeletet gyakoroljon, püspöki vagy szuperintendensi tisztet viseljen, azért az csak úgy tekintessék, mint első a hozzá hasonlók között, mint primus inter pares. Támaszkodva Kálvin Krisztus ezen mondására: az én országom nem e világból való, tanította, hogy a világi hatalmasságokkal szemben az Egyház teljesen önálló ós független. Az államot kormányozzák az illetők az állam világi érdekeinek megfelelőleg világi törvények s a fennálló világi intézmények szerint. De viszont az Egyházat, mint Civitas Dei-t, mint nem földi célok elérésére szervezett társadalmat is megilleti az a jog, hogy önmaga kormányozza magát. Igen, önmaga! Vagyis életbe léptette Kálvin az ú. n. presbiter-zsinati egyházszervezetet, melynek értelmében a vallási és egyházi életkorén belül úgy a törvényhozói, mint a kormányzó hatalmat maga a keresztyén nép gyakorolja az általa közvetlenül vagy közvetve választott presbitériumok, felsőbb hatóságok és zsinatok