Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIII. Tanrendszer, belső iskolai élet, tankönyvek, neveléstudomány. Magyar encyklopédia
lamai nagyon erősen megragadták lelkét és Lobwasser Ambrus-féle német fordítás után tartalmilag és formailag olyan munkát készített, mely valóban becsületére vált egyházának. Megjelent 1607-ben IV. Frigyes rajnai pfalci gróf választófejedelemnek ós Móric hesseni grófnak ajánlva »Szent Dávid királynak ós prófétának százötven Zsoltára« címmel Herbornban. 1 A magyar olvasóhoz intézett bevezetésben felhozza a nehézségeket, melyekkel megküzdenie kellett. Az ő felfogása szerint a régibb magyar énekek nagyrészt igen parasztos versekbe vannak foglalva, holott a Szentléleknek is kedves a versek szép egyező volta. »A régi magyar énekekben pedig — úgymond — vagy semmi egyenlő terminatiók (rímek) nem voltak, vagy tíz vers is egymásután egy igében ment ki, ahonnan a históriás énekekben számtalan az a sok vala, vala, vala. Kin az idegen nemzetek, akik ezt látják, nem győznek eleget rajta nevetni . . . Az francia rhytmusok pedig sokkal külömb foglalkoznak össze ós a verseknek sokféle nemei vadnak . . . Oszveséggel az zsoltárok százharminc külömböző nótákra vadnak ós majdnem annyi a versek nemei. Annak okáért meggondolhatja mindenki, minemű nagy munkával kellett én nekem ez hosszú magyar igéket az francia apró igékből álló versekre formálnom, holott egy syllabával sem tehettem többet hozzá, sem az sensustól nem kellett eltávoznom. Mert nagyobb gondom volt az fundamentombeli igaz értelemnek fordítására, hogynem a verseknek ékesgetésére.« Kétséget nem szenved, hogy Sz. Molnár Albert zsoltáros könyve nagyban emelte az énekes könyv becsét és használhatóságát. A versek trocheusi lejtése könnyen elfogadhatóvá tette az újítást, 1 Sz. Molnár Albert énekes zsoltáros könyvének teljes címe ez: »Psalterium Ungaricum. Szent Dávid királynak és Prófétának százötven Soltári az Franciái nótáknak és verseknek modgyokra most úyonnan Magyar versekre fordíttattak és rendeltettek. Szenczi Molnár Albert által MDCVII. Herbornában 425 lap.« Második kiadása már a következő 1608-ik évben következett Hanuaban, 1612 Oppenheimban, 1635-ben már Lőcsén, 1645-ben Amsterdamban kétszer egy évben. 1647-ben Bártfán, 1648-ban Váradon, 1650-ben Amsterdamban, 1651-ben Váradon, 1652. és 1654-ben Lőcsén. Ugyancsak 1654-ben Váradon is. 1662-ben Kassán, 1670-ben Lőcsén, 1681-ben Kolozsvárott két kiadás. 16o2-ben Lőcsén, 1686-ban Amsterdamban kétszer egy évben, 1690-ben Kolozsvárott és Lőcsén, 1691-ben, 1694-ben, és 1696-ban ismét Lőcsén, 1697-ben és 1699-ben Debrecenben. Ez utóbbi évben Lőcsén is. 1700-ban Amsterdamban, 1701-ben Kolozsvarrott, 1703-ban Lőcsén, 1704-ben Casselben és Lőcsén. 1705-ben Kolozs várott, 1708-ban Bártfán. V. ö. Erdélyi Pál jeles müvét a XVI. és XVII. századokban megjelent prot. énekes könyvekről. Magy. Könyvszemle 1899. évf.
