Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IX. Budolf uralkodása és az ellenreformáció

úgy különösen Magyarországban uralkodó vallásnak kívánja tekinteni, azt, uralkodói tiszténél fogva, az eretnekségtől megtisztítva, meg akarja védelmezni. — »Ennélfogva ó' felsége mind saját ösztönéből, mind királyi hatalmának teljességénél fogva az általa kiadott külön törvónycikkelyben kegyelmesen jóváhagyja, megerősíti Sz. Istvánnak s más Istenben boldogult királyoknak, a római-katholikus hit érdekében bármikor kiadott törvényeit, határozatait ... És nehogy ezután az ország gyűléseiben bárkinek szabad legyen a közügyek tárgyalását a vallási ügyek felhozásával késleltetni, szigorúan parancsolja, hogy az ilyen zavargó emberekre szigorúan alkalmaztassék a régibb artikulusokban megszabott büntetés.« Mondjatok le minden reményről! — visszhangzik e törvénycikkelyből — ti is, alkotmányotokért lelkesülő magyarok, ti is, vallástok mellett buzgólkodó protestánsok. E törvénycikkelyt csak a horvátok fogadták örömmel, akik a protestánsok iránti vak gyűlöletükben e cikkelyért köszönetet mondottak Rudolfnak, s el is rendelték azonnal a protestánsoknak az országból kiűzését. No meg örömmel fogadták a katholikus főpapok, kik közül Pethe Márton karhatalommal ment Lőcsére, hogy itt, s általában a szepességi városokban a protestánsok templomait elszedje, lelkészeiket elűzze. A lőcseiek ellenállása miatt azonban siker nélkül kellett ismételten is visszatérnie.