Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIV. Polemikus irodalom. Luther és Kálvin híveinek vitái

nem is emelkedhettek volna oly magas állásokra. Ezt annál inkább kellett bizonyítaniuk, mert például Zvonarics azzal is vádolta Pázmányt, hogy »nem igazi pápista«, mert hite nem egyezik a pápák hitével. Ugy látszik, hogy Pázmány lassanként beleunt a meddőnek bizonyult kemény irodalmi harcba. Közbejöttek a Bethlen Gáborféle harcok, melyek egészen igénybevették tevékenységét. De azért ő sohasem vette le szemét a protestánsok irodalmi harcairól és ha ő maga nem harcolhatott: ott volt a jezsuita tudósoknak egész serege, akik egy szempillantásra készek voltak harcba szállani. 0 maga írta 1620-ban »Falsae originis motiinm .. . Az magyarországi Támadásoknak liamissan költött eredetének rövid velős Hamisításai Továbbá 1626-ban »Az szentírásrúl és az Anyaszentegyházrúl két rövid könyvecskék* című támadást. Erre Pécsváradi Péter, váradi ref. pap írt ilyen cáfolatot: »Pécsváradi Péter Feleleti Pázmány Péternek két könyvecskéire, melyeket az Szentírásról és az Anyaszentegyházról írt s Biharmegyének dedikálva kibocsátott. A vaskos kötetben Pécsváradi rendre veszi Pázmány tóteleit s azokat meglepő alaposságával, csattanós érvelésével, férfias bátorságával és komolyságával egyenként megcáfolva, elmondja a saját vallásának tételeit. Különösen figyelemre méltó, hogy ez sokkal higgadtabban fogta fel magas feladatát és kerülve az erős, gúnyos kifakadásokat, művének tartalmával kivánt hatni. S ennek meg is volt az a következése, hogy Pázmány meggyőződvén arról, hogy az irodalom terén nincs kilátása a győzelemre, felhagyott polemikus iratok gyártásával. De ott voltak helyette a jezsuiták, akik sohasem működtek oly nagy buzgalommal és eredménynyel, mint ezen korszakban. Minden hatalom rendelkezésükre állott; csak azt lestek, hol tehetnek nagyobb kárt a protestantizmusnak, s oda központosították egész erejüket. Mikor látták, hogy a protestáns írók a bibliafordítás terén előrehaladnak, akkor ellenük küldték Káldi György jezsuitát, ki az ő bibliafordítása mellé egy »Oktató intést* csatolt, melyben a két jeles protestáns bibliafordítót: Károli Gáspárt és Szenczi Molnár Albertet támadja meg, részint fordításukért, részint pedig egyéb nézeteikért. Természetesen a Vulgata tekintélyét kellett megvédelmeznie. Ezt nem hagyta szó nélkül Dengelegi Péter, kiadván 1630-ban »Rövid anatómiáját . . . melylyel Káldi György papnak az Szent biblia felől való Oktató intése . . . minden részeiben megvizsgáltatik és egyszersmind Károli Gáspár és Szenczi Molnár Albert az ő hasznos munkájukkal együtt patvaros nyelvének ostorozása alól felszabaclittatnak.«