Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IV. A vallásjavítás a mohácsi vész után

pített a Buda környékén levő pusztákra, s kik 1526 után Enyingi Török Bálint fenhatósága alá kerültek, valószínűleg 1526—30 körül már a reformációhoz csatlakoztak.

1 De a mohácsi vészt követő időkben majdnem másfél évtizeden keresztül mintegy fennakadni látszott e részeken a vallásjavítás folyama. Erős gátul szolgált e vidéknek két hatalmas s erőszakoskodó püspöke, az új királyi udvar, mint szintén azon körülmény, hogy az Alsó-Dunamellék egész területén alig lakott oly főúri család, mely a reformáció hirdetőinek védelmezője, az alakuló egyháznak gyámolítója lehetett volna. Ezért, hogy e vidéken 1540 előtt evangéliomi egyházak alakultak volna, biztosan kimutatni nem lehet. Ekkortájt azonban megváltoztak a viszonyok. Egyik szenvedélyes üldözője a vallásjavításnak Prangepán Ferenc egri püspökké neveztetvén ki, Kalocsát oda hagyta (1539); Brodarics váci püspök meghalt; János király elköltözött őseihez (1540); a következő évben Buda, majdnem egyidőben Vác, Kalocsa, Pécs török kézre került s igy a reformáció hatalmas ellenségektől megszabadulván, rohamosan terjedhetett. »Ezen időponttól számíthatjuk — mondja Földváry

2 — a dunamelléki egyházak alakulását. Ismeretlen reformátorok ajkán megzendült az isteni ige s varázs-szavukra a dunaparti városok: Buda, Pest, Vác, Tolna, s távolabb a Tiszáig: Gyöngyös, Jászberény, Cegléd, Kőrös, Kecskemét, Szeged egymásután tűzték ki a reformáció zászlaját.« S ez időtől kezdve már sűrűn találkozunk férfiakkal e vidékeken is, kik e zászlót fennen lobogtatták, szerte hordozták, megvédelmezték, diadalra juttatták. Fenntartotta a történelem Tövissi Mátyás (Mucejus) nevét, ki a XVI. század második felében kiváló szerepet vivő tolnai egyházat alapította (1546 körül). Tágabb körben működött Szigeti v. Eszéki Imre (Zigerius), ki 1549-ben Tolnáról Flácius Mátyáshoz intézett levelében, — mely a dunamelléki reformációról szóló legrégibb okmányként tekinthető 3 — elmondja, hogy midőn 1545-ben Wittenbergből hazajött, mely helyeken és mily küzdelmek között munkálkodott. Előbb Tolnán kezdte az ige hirdetését, de ekkor még a több ezer lakos közt alig akadt három-négy híve. Innen elment Kálmáncsára, Vörösmartra, Laskóra (alsó Baranyában), majd a 3 év alatt ötszázra szaporodott tolnai hívek hívták vissza, a város szélén épített templomban prédikált; majd miután a tolnai bíró áskálódásai következtében a budai basa részéről Őt fenyegetett 1 L. Takács József, A ceglédi ev. reform. Egyház története 1892. 11. s köv. 1. 2 Adalékok 24. 1. 3 L. ßibini Memorabilia August. Confessionis in Regno Hungáriáé Poson. 1787. I. köt. 90. 1. Eöldváry, Adalékok 37. lap.