Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVII. Egyházi élet

ellenszegülése, tiszteletlensége a superintendens iránt, saját nyáját is rosszra csábította. Az engedetlenséget, ellentartást nem lehetett mindig megtorolni, sőt volt eset, hogy esztendőkig dacolt a kormányzattal s olykor a győzelem is az övé lett. A superintendens szervező munkája ily viszonyok közt néha egészen meddővé vált, megbénult. A csákvári református prédikátor sem bizonyítványait bemutatni nem akarta, sem vizsgálatra többszörös hívás dacára meg nem jelent. A földesúr tette pappá, pártfogásába, hatalmába vetette bizalmát, sőt híveit is felbiztatta, hogy szakadjanak el a superintendenciától, ha zaklatásával a kerület ós senior föl nem hagy. A kemény Helmeczi azonban nem engedett. »Hitesse el magával a csákvári nyakasság, hogy ha jó Istenem megtart, megismertetem vele, hogy bennem nem vázra vagy szalmatörökre talalt«. A kerületi sessió türelme folytán Csákvárt és engedetlen prédikátorát kirekesztette az egyházi közösségből s még a többi tiszttársaknak is megtiltotta a vele való érintkezést, a csákvári híveknek való szolgálatot. Ez az orvosság használt és Csákvár prédikátorostul meghódolt.

1 Általában a külföldi akadémiákon járt ifjak, akik többnyire mint felavatott papok kerültek haza, nehezen tudtak fejet hajtani hazai egyházi hatóságuk előtt, amelynek tudományát csekólylették s ósdinak tartották. Gyöngyösi Pálnak kemény összetűzése volt a tiszántúli kerülettel, mert nem csak fölszentelósre nem jelentkezett előtte, amit a kerület különben jogtalanul kívánt, de még eskütételre és aláírásra sem. Az összeütközés oly heves volt, hogy Gyöngyös gúnyverset írt fellebbvalóira, ezek viszont törvényszék elé idézték s el is marasztalták. Gyöngyösi a kerületi konzisztórium pártos Ítélete ellen II. Rákóczy Ferenchez fellebbezett, aki kérését meg is hallgatta s közbenjárására az ítéletet enyhítették.

2 Pozsony evangélikus községe régi királyi kiváltságaira hivatkozva, tiltakozott Kerman Dániel vizitációja ellen, mert önkormányzata van és superintendenseknek sohasem volt alávetve. A kormány természetesen Pozsonynak fogta pártját és Kermant egyházlátogató kőrútjában megakasztotta.

3 A Dunán túl Sopron szintoly féltékenyen s aggodalmasan őrizte szabadalmait a kerülettel szemben, mint Pozsony a felvidéken. Papjainak nem engedte meg a püspökség elfogadását, mert attól tartott, hogy ezen a réven függetlenségén könnyebben rést üt a kerület. Tényleg csak a következő században, 1812-ben, Kis János » Földváry i. m. II. k. 237. s köv. 1. 8 Révész K. Gyöngyösi Pál. Magyar Prot. Egyháztört. Monográfiák. 63—66. 1. 3 Haan L.: Bél Mátyás. Budapest, 1879. 68—69. 1.