Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVII. Egyházi élet

hogy az egész szervezkedés csak ideiglenes, muló életű legyen, melyet a királyi akarat ismét megszüntethet, ha jónak látja. A protestáns egyházkerületeknek az a beosztása, amelyet ekkor a kir. kancellária és helytartótanács megengedett, másfél századnál tovább érvényben maradt. A reformátusok ma is ragaszkodnak ehhez a felosztáshoz, bár a tiszántúli kerület aránytalanul nagy a többiekhez képest mind területre, mind lélekszámra nézve. A gyülekezetek számának leapadásából természetszerűen következett a kisebb superintendenciák egyesítése. így az alsó-clunamelléki vagy ráckevei superintendencia még jóval a Károly-féle rendelet előtt, 1715-ben, erőtlensége tudatában egyesült a baranyai superintendenciával, amely már pusztulóban volt. Igaz, hogy a két kerület egyházai és papsága közt a kötelék jó sokára szilárdult meg; a baranyaiak ritkán jártak el a kerületi sessiókra s gyakorta rászolgáltak a komoly intésre. A superintendenst célszerűségi okokból mindig a cluna-tiszaközi prédikátorok közül választották, bár elvileg a dunántúliak jogát is elismerték a püspöki székhez.

1 Hasonlóképpen egyesült a mátyusföldi vagy felső-dunamellé ki (komáromi, csallóközi) superintendencia a dunántúlival, amely hajdanta a győri püspökség területén alakult. A dunáninneni megyékben, Pozsonyban, Nyitrában, Barsban ós Hontban a reformátusoknak csaknem összes egyházai elpusztultak s s az egykor hatalmas kerület a csallóközi és tatai seniorátusra olvadt le. »Összetört hajódarabjainkból egy egészet építettünk« — írja az egykorú Komáromi Pál esperes ós püspökjelölt.

2 A régi baranyai superintendenciából a somogyi egyházak jórészét erősítésül a dunántúli kerülethez csatolták. A helytartótanács jobb szerette volna, ha a református egyházkerületek a politikai kerületek szerint alakultak volna meg, hogy ezzel is kitüntessék a régi jogállapotnak megváltoztatását. A bécsi ágens, mint nagyon célszerű tervet, ajánlotta is, azonban a református közvélemény elszántan ragaszkodott az örökölt keretekhez s a hagyományos beosztáshoz. Erezték, hogy a régi kerületek, megyék megbolygatása nagyon gyengítené az egyház ellenálló erejét.

3 Az evangélikusok is négy szuperintendenciát terveztek, azonban a hat szabad királyi város kedveért, mely a reformatiótól fogva mindig kiváltságokat élvezett, egy ötödiket ] Földváry L. i. m. II. k. 4. és 89. 1. s 1745 ápr. 12-én, midőn Helmeczyt püspökavatásra hívta Peremartonba. Csuthi 146—147. 1. — Földváry L. II. k. 97 1. — Tóth Ferenc: Tiíladunai püspökök élete 172—174. 1. 8 Ezt a tervet Szilágyi Sámuel ágens és Darvas Ferenc dolgozták ki. Az egész magán viseli az élettel és közszükséggel nem számoló térképi kikerekítés bélyegét. Földváry L. i. m. II. k. 66—68. 1.