Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás

eltulajdonított törvényes birtokát nyomoztatta, vagy legalább vált­ságot vett rajta. 1 A nemes származású papot is temérdek címen zaklathatta a vármegye vagy püspök. A plébánosok örök éber szem­mel vigyáztak minden lépésére s a legcsekélyebb dologért följelen­tették. Kiváltkép nagy bűn volt szemökben, ha az articularis anya­egyház papja meglátogatta filiáit, vigasztalta a betegeket, a hal­doklókat elkészítette utolsó nagy útjokra. A zay-ugróci papot, aki a Zayak védelme alatt el-eljárogatott az erdó's hegyek közé rejtezett Ksinnára, megintették, hagyjon föl vele, »mert bizony megvágják és Trencsén várába hurcoljak«. 2 A protestáns pap lelkipásztori hűsége beleütközött a világi törvénybe és nem közönséges veszedelemmel járt. Ahol előkelő s vagyonos főnemes család pártfogására nem számíthatott, egyáltalán gondolni sem mert arra, hogy faluja határán túlmenjen egyházi szolgálatra. Egy nehéz beteg, aki már hetek óta végét várta, rimánkodott a plébánosnak, engedje hozzá a szomszéd falu­ban lakó papját, hogy az Úr vacsorájával élhessen. Hasztalan kérte, csak arra állt rá, hogy a stóla lefizetése után szekéren elvitethesse magát a prédikátorhoz. Az útra kelt beteg a hideg vagy a szekér­rázás miatt kiszenvedett az úton, mielőtt papjához eljuthatott volna. 3 Mária Terézia elrendelte, hogy a prédikátorok kihirdessék s híveiknek ajánlják a katholikus ünnepeket; ha elmulasztotta, ha nem harangoztatott vagy hívei nem ünnepeltek együtt a katholiku­sokkal, a prédikátoron kereskedett a törvény. 4 Cinkotán följelen­tették a lutheránus papot, mert egy más falubeli evangélikus leány­nak kiszolgáltatta az Úr vacsoráját. 5 Fábri Gergely vadosfai luthe­ránus papot s későbbi püspököt hamis váddal üldözték; istenkárom­lás miatt perbe fogták s mivel a költségre baromfival nem győzte, egyetlen tehenét le kellett vágatnia. 6 Hamis vád alapján fogták el s vallatták Thúry Ferenc abai református prédikátort. A sárkeresztúri i-:ath. földesurak, a Vásárhelyiek megharagudtak reá, mert a keresztúri prédikátor temetésén egy zálogos birtokostól elbúcsúztatta az elköl­1 Révész Imre közöl egy érdekes levelet Dévai Biró Mátyás életrajzá­ban, mindjárt az elején. 8 Gr. Zay Miklós közleménye Prot. Szemle, 1901. 3 Péczely József, Mindenes Gyűjtemény 1790. 4 Helytartótanács 1747. jún. 3. — Egy-két dunántúli faluban, ahol a pap a földesúr, a régi időkből maradt szokásképpen ma is megtartják az evan­gélikusok a kath. ünnepeket. Templomba nem mennek, nem harangoztatnak, de ünneplőbe öltöznek, nem dolgoznak s ünnepi étel kerül az asztalra. (Suúr, Veszprémm.) 5 Földváry i. m. I. k. 194. 1. 6 Payr S. i. m. 48. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom