Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IV. A vallásjavítás a mohácsi vész után

Az ország harmadik részének ura, a török, hasonlóképpen nem csekély ártalmára volt a protestáns egyháznak. A török hatalom közegei — mint fentebb emiitettük — nem üldözték ugyan a reformáció hirdetőit és híveit, mint ilyeneket, sőt ezeket talán kevósbbé gyűlölték, mint a katholikusokat. Es hogy a Duna—Tisza közén s a Dunántúl alsó részein a reformáció a negyvenes ós ötvenes években oly rohamosan terjedt el, azt kétségkívül az 1541-iki török hódítás következményének is tulajdoníthatni. Érdekes világot vet e tekintetben a török uralomra gyalui Tor da Zsigmond-nok. Eperjesről 1546-ban Melanchtonhoz írt levele. »Tudd meg, — mondja e levél — hogy a török igazgatás alatt szabadon hirdettetik az evangeliom, elannyira, hogy az Isten különös gondviselésének lehet tartani, hogy megengedte ennek a résznek a barbarusok által elfoglaltatását; mert jóllehet az erre való lakosok testiképen szolgálnak, de bizony nekik nagy mértékben tündöklik az evangeliom, és teljes szabadságban él az ő lelkük, melyet a mi királyaink, ha ezen részek hatalmukban volnának, tűzzel-vassal akadályoznának. Abádi Benedek, aki szóptudományú ember és aki ezelőtt esztendővel ordinálódott Wittenbergben, Szegeden mind az iskolában, mind a templomban a basa előtt nagy kedvességgel tanít, annyira, hogy a minap egy vitatkozás alkalmával a basa hallgatást parancsolt a barátoknak, kiket úgy néz, mint megannyi Móriokat és megfenyegette őket, hogy ha csendesen nem viselik magukat, rövid nap a városból kihányatja... Egyszóval bármely doktor, seholastikus, concionator szabadon mehet ezen részekre ós ahol akar, taníthat úgy az iskolában, mint a templomban.

1 Ámde ne véljük, hogy a látszólagos kedveskedésnek talán az evangeliom iránti rokonszenv lett volna az alapja. »En azt hiszem, — írja ugyancsak Torda Zs. — hogy az ellenség azért enged annyi szabadságot, hogy magához édesgesse a népet, mely, mivel nagyon áhítja az Isten igéjét, oda sereglik, ahol azt tisztán és igazán hallja hirdettetni. Nem is oly esztelen az ellenség, hogy erdők és pusztaságok felett akarjon uralkodni s a fegyverrel hódított ós véren szerzett helyeket a lakosoktól elhagyni engedje.

2 Mégis a hosszan tartott harcok vadonná változtatták a hazát. Senki sem tudná megmondani, ki pusztította kegyetlenebbül a protestáns népet: a török-e, vagy a római katholikus papság. Martinuzzi — mint láttuk — mindenütt, ahová az általa elfoglalt magas helyről keze elért, Csanádtól, Váradtól kezdve 1 Bindseil id. m. 270. 1. 2 Bindseil id. m. és Földváry: Adal. 29. 1.