Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IV. A vallásjavítás a mohácsi vész után

fordított bibliának I., IL, IV. és V. része, 1551—1561; Agendája, Vigasztaló könyvecskéje, a protestáns askezis kiváló terméke; Magyar Catechismusa, melyben a keresztségét, úrvacsorát ós az ódozatot (bűnbocsánatot) fejtegeti behatóan; az Aesopusból és egyebünnen összegyűjtött Száz fabulája; Isteni dicséretek, imádsá­gos ós vigasztaló énekek című műve; a szentháromság tana, a pápa és »pileses ördögei« ellen e címen írt szenvedélyes hangú munkája: Háló, mellyel ... a pápa Antikrisztus... az együgyű jámbor keresztyéneket . . . megfogja; Bnekeskönyve és utolsó műve: Chronica az Magyarocnac dolgairól. Heltainak Kolozsvár német- és magyarajkú lakosai reformálá­sában ós bibliafordításában is hű munkatársai voltak Vízaknai György, a kolozsvári németajkú egyház tanítója, Gyulai István ós Ozorai István kolozsvári magyar prédikátor, illetó'leg tanító. Ugyan­csak a XVI. század közepe táján Erdély több más városában is gyökeret vert a reformáció, p. o. Nagy-Enyeden, Tordán, Gyula­Fehórvárott, Vásárhelyen, habár az első igehirdetők nevei ma már ismeretlenek. Deesen ós környékén Ágoston-rendi szerzetesek taní­tottak először wittenbergi volt kartársuk szellemében. Utánuk István mester, majd Lajos mester és lelkipásztor fejtettek ki Deés és vidéke reformálásában oly buzgóságot, hogy a katho­likus egyház teljesen felbomlott, a templomokból a képeket és szobrokat eltávolították s az istentiszteletet magyar nyelven tar­tották. 1 Azok az ostromok, melyeket a fentebb említett tanítók, prédi­kátorok és más általunk már névleg sem ismert hithősök a közép­kori egyház téves tanai, evangeliom-ellenes intézményei ós szer­tartásai ellen intéztek, kétségkívül eléggé kemények, azok az evan­géliumból vett fegyverek, amelyekkel ők harcoltak, eléggé élesek, a velőkig hatók voltak; de ne feledjük, hogy ők oly egyház ellen indítottak harcot, melynek egységes szervezete, az ország ügyeire is nagy hatalma s befolyása volt, melynek világi érdekei s majd­nem fejedelmi birtokai és jövedelmei felett gondosan őrködő főpap­ság állott; oly egyház ellen, melynek érdekeit János király is, Ferdinánd is szívükön viselték. Ne feledjük, hogy az evangeliom prédikátorainak kezében a biblián kívül semmi más fegyver, a szó­széken, az iskolán, a könyvnyomtató-műhelyen kívül semmi más eszköz nem volt; míg azok a Goliáthok, akikkel ők szembeszálltak, dárdát ós kardot forgattak kezükben, börtönnel, vagyonkobzással, sőt halálos büntetéssel sújthatták ós sújtották ellenfeleiket. 1 Kádár J.: A deési ev. ref. egyház története. 1882. 40—42 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom