Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete
Lászlót, Szemére Bertalant, Pázmándy Dénest és oly sok kiváló kortársaikat dajkálta: az az egyház jó és balsorsban egyaránt egy volt a nemzettel, még ha áldozatot kellett is hoznia a nemzeti ügyért, még ha áldozatáért kellő elismerésben nem részesült is. Eközben a vészfellegek mind magasabbra tornyosultak hazánk felett s így a protestáns egyházi ügyek rendezése is teljesen megakadt. Helyökbe az állami lót, a közszabadság kérdései képezték az egyház és egyháziak tevékenységének tárgyát. November 6-án Polgár Mihály dunamelléki püspök, a honvédelmi bizottmány felhívására, lelkesítő körlevelet intéz kerülete papságához, hogy a híveket hazaszeretetre s a haza védelmében tényleges részvételre intsék. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1848-iki utolsó számában Székács József ismerteti a Pest-városi közgyűlés azon határozatát, hogy a templomok harangjai ágyúöntósi célokra szolgáltattassanak be s ehez fűzi ezen rövid lelkesítő szavakat, hogy miképen a harangok zúgása csak akkor szép, ha összhangzó, úgy »a vésznapokban a nemzet élete és működése, igyekezete, áldozatai is csak akkor szépek, ha összhangzanak. Tegye tehát félre kiki privát érdekét, erről majd veszekedjünk, ha a haza megmentve lesz s győzzön akkor, ami jobb. De most egy gondolat egy cél, egy szent érzelem legyen mindnyájunkban: az ellenségek legyőzése s azzal ügyünk kivívandó diadala Az 1849. óv első felében még van némi egyházi élet, de csak az egyházkerületekben s egyházmegyéken. Konventnek, egyetemes gyűlésnek, kormánnyal folytatandó értekezleteknek se híre, se hamva. A függetlenség kimondása lázas örömbe ejti az egyházat. A kormányt a kerületek, megyék, főiskolák nagy lelkesedéssel üdvözlik. A tiszántúli püspök, midőn az április 14-iki eseményeket közli lelkósztársaival, egyúttal hálaadó istentiszteletet rendel el. A heves-nagy-kvmsági egyházmegye május 31-iki gyűlésében megrója a karcagi lelkészt, ki a kormány által elrendelt általános bojt ellen tiltakozott. 2 — A dunamelléki egyházkerület július 2-án tartott közgyűlése így rendelkezik: mivel nem tudhatni, hogy »mikor fogunk ismét közgyűlést tarthatni«, »püspök úr ezennel megkéretik és megbizatik, hogy az időközben jöhető változásokhoz és körülményekhez képest, az egész egyházkerületet kormányozni és ennek egyetemes ügyeire és érdekeire nézve, az idők kivánata és bölcs belátása szerint intézkedni méltóztassék«. . . . 3 1 U. o. 1672. lap. * Czelder : Figyelő 1881. 432. lap. 8 Török P. i. m. 5. lap.
