Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IV. A vallásjavítás a mohácsi vész után

birtokába való átmenetele. Érdekes felvilágosítást nyújt e tekintetben a selmeci tanácsnak Várdaihoz intézett egyik levele, mely levél egyszersmind tanúságúi szolgál arra nézve is, hogy az e korbeli szerzetesek, ha nem csatlakoztak is a reformatiohoz, mily hűtlen, lelkiismeretlen sáfárai voltak egyházuknak. Az érsek kérdőre vonván a tanácsot a Selmecen volt dömós kolostor ügyében (1536), a tanács az érsekhez küldött levelében előadja, hogy a kolostor főnöke, midőn a föld termékei beszedettek, jól megrakott szekerekkel alattomban eltávozott; a perjel helyettese — nem lóvén a kolostor földjeinek művelésére sem igavonó állat, sem vetőmag — eladta az Egyház kelyheit, keresztjeit, füstölőit s az így szerzett pénzzel hasonlókép elballagott; a harmadik elzálogosította a földeket, réteket s tovább ment. így folyt ez mindaddig, míg a zárda ki nem üresedett; ki mit elvihetett, elvitt s ment. A kolostorban csak két öreg, rokkant fráter maradt, ezeknek a tanács irgalomból hetenként egy forintot adott. így alakulván a dolgok, — mondja tovább a tanács — nehogy a közelben hatalmaskodó urak valamelyike a kolostort erőszakkal birtokába vegye, ők foglalták azt el, s annak eredeti rendeltetését szem előtt tartva, koldusaikat telepítették oda, kikkel a vádaskodó dömések ha akarnak, bízvást együtt lakhatnak.

1 A bányavárosoktól északra fekvő megyékben buzgólkodott reformátorok közül ismeretes Lovcsányi György, ki Zólyomban és Zsolnán viselt lelkészi hivatalt s a 95 évet ólt öreg szolgáját az Úrnak e vidék evangélikus lelkészei prímásuknak nevezték. Ismeretes Modonius Balázs neve, ki Trencsénmegyóben, Jakóbai Andrásé, ki Liptóban, Kolarik Gáspáré, ki Árvában hirdette a megtisztított tudományt. Az erdélyi szászok között a mohácsi vész után úgyszólván akadály nélkül folytathatta a reformáció diadalútját. Várdai érsek elküldte ugyan a katholikusok védelmére Nagy-Szebenbe mindjárt az 1527-ik év elején Balázs győri kanonokot, János király pedig ugyanekkor fogsággal és jószágvesztóssel fenyegető rendeletét; de hogy ezeknek mi eredményük volt, mutatja a nagyszebeni tanácsnak 1529-ben hozott s azt rendelő határozata, hogy a kanonokok, a dömés ós ferencrendi szerzetesek ós minden r. katholikus a várost nyolc nap alatt hagyja el.

2 S ha a valóságnak nem felel is meg az 1 A levél eredetije a prímási levéltárban van; 1. Lányi—Knauz II. k. 84. lap. a A városból távozó szerzetesekre egy gúnyirat is készült ekkor, mely úgy kezdődött: Ite pingves Monachi, praebendis pingvibus pleni Luxuriati estis, donec ejecti estis.