Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete
A protestánsokra nézve igen lehangoló volt a kihallgatás eredménye. Hiszen folyton zaklattattak, bántalmaztattak, az oltalmukra hozott törvényekben és azok végrehajtóiban semmi oltalmat nem találtak: és mégis ők tüntettettek fel az uralkodó előtt ok nélkül panaszkodóknak, intoleránsoknak, sőt hallaniok kellett a király szájából, hogy panaszolkodásukat rossz néven veszi, zaklatásnak nevezi. Dacára az uralkodó kedvezőtlen nyilatkozatainak, mégis mikor Ferenc király 1822-ben Magyarországon utazott, a két prot, egyház küldöttsége, mely gróf Teleki László vezetése alatt br. Prónay Sándor, Szilassy József, Báthory Gábor ée Lovich Ádám tagokból állott, Budán kihallgatásra járult eléje, általa el is fogadtatott. Gróf Teleki németül üdvözölte a királyt ós élénk szinekkel ecseteltea prot. hitsorsosok szenvedését. A király azt válaszolta, hogy »&• nagy barátja a fennálló törvényeknek; ő semmiben sem hibás ós ha valódi okok vannak a panaszra, mindig kész az evangélikusok szorongatott állapotán segíteni. De egyúttal nyíltan meg kell mondania,, hogy az evangélikusokat kath. polgártársaik azzal vádolják, hogy amely megyékben erősebbek, ott a róm. katholikusokat a hivatalokból kizárják, ahol pedig versenyben gyengébbek, ott titkon súrlódásokat okoznak«. Az áttérések körüli erőszak kérdésében keményen kinyilatkoztatta, hogy »minden proselyta-fogdosás — disznóság^. O örül, ha minden felekezet igaz hithűsógében él, de a németországi indifferentismusnak ellensége. A »Sonnenblume« című róm. kath. lapnak protestánsokat szidalmazó cikkeit pasquillusoknak nevezte s kijelentette, hogy ezt a hangot nem tűri és csakugyan a kir. cenzorok meg is kapták a megfelelő utasítást. A király elismerte azt is, hogy Magyarországon a róm. kath. papság az üldözés lelke, panaszló és biró egy személyben. Ennek a magyar alkotmány az oka. Ausztriában hasonló helyzet nem fordulhat elő. A budai és pesti zsinatok kánonainak megerősítéséről nem nyilatkozott határozottan, hanem megígérte, hogy Bécsbe visszatérve, a magyar protestánsok egyházi szervezetének kérdésével foglalkozni fog, mert »megvan győződve, hogy mig ezek az ügyek nem rendeztetnek, az evangélikusok panaszai soha sem szűnnek meg«. Nyugodtan meghallgatta a küldöttség ama kijelentésót, hogy a magyarországi két hitvallású evangélikusok a főkormányszékek iránt nem viseltetnek bizalommal,, valamint azt is, hogy a protestánsok csupán olyan egyházi elöljáróságban tudnak megnyugodni, melyet maguk választottak maguknakA 3 / 4 órás kihallgatásról a küldöttek a legjobb reménységgel távoztak s nyilvánvalóvá lett, hogy a prot. egyházak alkotmányügyének rendezését az uralkodó komolyan óhajtja.
