Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

mányszékekben a főpapi befolyás alkotmányos úton érvényesült. Ha törvénytelen irányba tévedt: akkor egyedül az uralkodó rendeletei igazíthatták volna helyre. Csakhogy Magyarországot pátensekkel kormányozni nem lehetett. Éppen azért az egykorúak is belátták, azt, hogy a protestánsok elnyomatásának egyik oka éppen az alkotmányban van, mely a római katholikus klérusnak úgyszólván kiszolgáltatja őket. Igaz ugyan az is, hogy az uralkodó nem engedte őket teljesen elnyomni, de ebben az a politika nyilvánult meg, hogy a klérusnak alkotmányilag biztosított nagy hatalmával szemben ellensúlyt képezzenek s hogy az uralkodó kegyelme iránti hálából, ennek alkotmányellenes törekvéseit is támogassák.

1 De már e tekintetben rosszul számított a hazai protestánsokra az osztrák politika, mert ők saját előnyüket sohasem keresték a haza kárával. A világesemények és a hazai alkotmány által szült konzervatív kormányzat és a szabadelvű törvényhozás ellentétében az erősebb az előbbi maradt, mert állandóbb volt. így a vallásügyi törvény, végrehajtás tekintetében, teljesen kiszolgáltattatott a kormányszékeknek, melyek azzal ellenkező szellemtől voltak áthatva. Ezért, bár a törvény ministerekről szól, a kormányzat praedicantes-eket ismer; a törvény templomokról beszél, a gyakorlatban csak imaházakkal birtak a protestánsok. A két evangélikus vallás törvényben bevett vallás volt, a gyakorlatban pedig csak tűrt vallás. A vallás szabad gyakorlata biztosíttatik a törvényben, de az életben a hat heti oktatás, a reverzálisok, a recopulátiók, eleunchusok, a kényszerkatholizáció: mind ellenkezőt mutatnak. Szabadon építhetnek ugyan a protestánsok templomokat, de a közigazgatás ezer akadályt tud eléjök gördíteni, stb. stb. Az új törvény dacára a régi egyházpolitika folyik tehát továbbra is. A kormány szelleme a régi maradt, mely nem tudta magát a római katholikus befolyástól emancipálni, nem tudott a felekezetieskedésen túl, magasabb nemzeti szempontokra helyezkedni és nem tudott a kánoni joggal szemben a magyar közjog álláspontjának érvényt szerezni. Eerencz trónralépte után a kormányszékek magatartása a protestánsok iránt egyszerre ellenségessé változott. Midőn az ifjú uralkodó 1792 június 6-án trónját elfoglalta, azt a nemes kijelentést tette,

2 hogy »ennek a nagylelkű nemzetnek sohasem lesz oka a benne vetett bizodalmat megbánni; és ő sohasem fogja megengedni, 1 Lásd Eriederich F.

: Vertraute Briefe über die äussere Lage der ev. Kirche in Ungarn. Leipzig u. Groitzsch 1825. 20. lap. 2 Bauhoffer i. m. 514. lap.