Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

Uj törvény — régi egyházpolitika. Hogy az 1790—1 : 26. t.-cikknek és a nyomában megindult szabad mozgásnak és elevenségnek nem lett nagyobb eredménye, — bogy ebben az időben több a kisérlet, a befejezetlen kezdeményezés, mint a bevégzett alkotás: annak a bazai protestantizmuson kívül fekvő okai voltak. A vallásügyi törvény keletkezése mutatja, bogy megalkotásának fő rugóit a francia felvilágosodottságnak hozzánk is eljutott ereje és a nemzeti reakció képezték. A josephinismus a maga vallási tolerantiáját a francia encyklopedistáktól vette, éppen úgy, mint a r. katholikus egyház ellen irányuló törekvéseit. II. Lipót teljes mértékben bátyja nyomdokain haladt még mint toscanai nagyherceg, nemkülönben, mint német császár és magyar király. Hogy kormányfórfiai nézeteit helyeselték, az már állásukból következik. És míg a felvílágosodottság a fejedelmi hatalomnak támasza volt, addig a tolerantia eszméje is számíthatott az uralkodó és kormánya támogatására. De ez nem sokáig tartott. A nemzeti reactió első sorban H. József rendszere ellen irányúit ugyan, de kiterjedt az a megelőző évtizedek, sőt századok absolutismusa ellen is. Ez az absolutismus volt az állam vallásügyi békéjének megölője, ez az absolutismus volt, a r. katholikus egyházi törekvésekkel kapcsolatban, az állam szabadságának a megfőj tója. Midőn tehát a hazafiak a régi alkotmány talpköveit ríjból kitatarozgatják, gondoskodtak arról is, hogy annak régi bajnokait újból képessé tegyék a közös nagy kincs együttes védelmében való részvételre. Hiszen a közelmúlt is megmutatta, hogy az »edictum tolerantiae« nem volt alkalmas a protestánsok alkotmányos érzületének megingatására és hogy a felvilágosodott absolutismus ostromában — némileg saját kárukra — a protestánsok mindig az első sorokban küzdöttek. Alkotmányos szellemű kormányzat tehát támaszt nyerhetett a protestánsokban. De az alkotmányos szellem, mint a felhők közül kitörő s aztán eltűnő napsugár, csak egy pillanatra mutatta meg magát II. Lipót rövid uralkodása alatt. Már II. Lipót alatt megkezdődtek azok az események, amelyeknek hatása következtében a magyarországi vallásügyi törvény áldásos erejét elvesztette. A felvílágosodottság, mely II. Frigyes és II. József kormányrendszerének talpköve volt, a fejedelmi hatalom ellen fordult. A szabadság eszméjét nem lehetett a felvilágosult absolutismus szekerébe tartósan befogni. A százados leigázás után elemi erővel töri szét korlátait, trónokat s oltárokat forgat fel.