Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IV. A vallásjavítás a mohácsi vész után

Emitt (1543) Luther és Melanchton kiváló figyelmében részesült s hittudori rangot is nyert. Pár év múltával Csanádon lett tanító, de a szeretett tanítót s a lelkes hitújítót a vár ós város vakbuzgó kapitánya, Perusits Gáspár, Martinuzzi sógora, ennek intézkedése folytán kegyetlen bántalmazás s 200 darab könyvétől lett megfosztatása után elűzte. Gyulán, Cegléden s Makón való rövid tartózkodása után Petrovics Péter Temesvár parancsnoka hívta SZEGEDI KIS ISTVÁN. meg a várba tanítóul, de ahol egyszersmind Temesvár reformátorával, Lippai Kristóffal együtt a templomi szószékből is hirdette az evangéliomi tudományt. Innen Szegedit három évi működése után a várparancsnokságban Petrovicsot felváltó s a régi hithez erősen ragaszkodó Losonczi István a reformáció számos hívével együtt elűzvén (1551), akkor az Lippára, innen Mező-Túrra, félév múlva Békésre ment tanítónak és lelkésznek, az 1552-ik év végén pedig az ekkor már nagy hírnek örvendő tolnai iskola igazgatójául hivatott meg. Itt Sztáray Szegedit lelkésszé avatta; majd a laskóiak hívták