Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

a szerb metropolita is elutazott a közös értekezlet elől. így a tervezett universitás már csirájában meghalt s legfeljebb annyi eredményt lehet neki felróni, hogy eszméjének felvetése valószinüleg hatással volt az egyetemnek Pesten való meghagyására.

1 De ha az új, magasabb rangú főiskolának, azaz az egyetemnek felállítása nem sikerült is, annál szebb eredményeket értek el meglevő iskoláiknak fejlesztésénél és újabb középiskoláknak a felállításánál. A tanrendszer javítása, az iskolák anyagi segélyezése, tehát a tanügy szellemi és anyagi emelése igen sokat nyert a szabad mozgás helyreállításától. BUDAI ÉZSAIÁS. A református egyháznak három ősi főiskolája volt, t. i. a'.pápai, sárospataki és debreceni. Ezek, mint világító ós irányozó központok szerepeltek a többi kisebb iskolák, az ú. n. partikulák előtt. A pápai főiskola, mely 1753-ban elfoglaltatott az egyházközség templomával együtt és amely csak a türelmi rendelet után támadt fel újra, mint egy hamvaiból kikelt phönix látott nemes feladatainak megoldásához. Kitűnő tanárainak vezetése alatt híre-neve hamarosan növekedett ós nagyobb lett, mint volt valaha. A tiszáninneni kerületnek szintén sok viszontagságot látott, híres sárospataki főiskolája a lánglelkű és elméjű Vay Józsefben 1 Török I.: Korrajzok a dunamelléki h. h. egyházkerület életkoréból. Pest, 1858. 167—9. 1.