Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

kiköti, hogy irataikban a kath. vallás ellen semmi gúny vagy sér­tés elő ne forduljon. Mária Terézia korához képest mindenesetre haladást jelent ez intézkedés is, de a szabad vizsgálatot hitelvül valló protestantismusra egyjelentőségű a szárnyszegéssel. A bizal­matlanság férge emésztette a kath. többség lelkét; az uralkodó vallás védelméről gondoskodtak, mert féket vetnek a prot. írók tollára anélkül, hogy kath. írók szabadságát csak némiképen is korlátoz­nák. 1 Az erdélyi 1791-iki vallási törvény (56. §.) szintén elismeri és törvényesíti a könyvvizsgálatot. Erdélyben ugyanaz volt a pro­testáns egyházak sorsa, mint az anyaországban, azzal a különbség­gel, hogy a türelmi rendelet reájuk elvileg sérelmes volt, mert még Mária Terézia is elismerte »bevett vallas« jellegöket. Állapo­tuk csak kevéssé fordult jobbra. Az ütközés főbb okai itt is az iskolaügy, vegyes házasság és áttérés esetei voltak. "Wesselényi Miklós és Cserey Heléna esete azt bizonyítja, hogy II. József, ha a rendiség iránt való gyűlölet elragadta, híres egyházpolitikai irá­nyával homlokegyenest ellenkezően is tudott cselekedni. 2 A protestánsok általában hálával fogadták az 1791-iki tör­vényt, mely reménytelen szenvedéseiknek véget vetett. Ország­szerte hálaünnepeket rendeztek, a zsolozsma fölzendült a templo­mokban s midőn Lipót meghalt, őszinte szívvel meggyászolták. A törvény maga inkább megnyugvást, mint elégedettséget ós lel­kesedést keltett. A kivívott siker visszaadta önbizalmukat, mely már-már oszladozó félben volt. Ismét tudtak, ismét mertek dol­gozni a jövőért. G-vadányi nyilatkozata, mely szerint az ország­gyűlésnek kár volt beleavatkozni a vallásügybe, mert az a király joga, a naplóíró Keresztesi aggodalma, aki inkább épített a királyi kegyelemre, mint az elfogult rendek pártos Ítéletére, csak elszige­telt, magukban álló jelenségek. Ha a francia forradalom vihara romboló erejével végig nem zúg Európán, a nemzet az 1791-iki törvény hiányait a korszellem ostroma alatt talán egy-két év alatt pótolta volna. A francia királyság és rendiség tökéletes bukása azonban megdöbbentette a kiváltságokba fogózó magyart s a fej­lődés iránya hirtelen nagyot kanyarodott a középkori ideál felé. A forradalom réme kioltotta a szívekből a haladás vágyát. A nem­zet elfeledkezett arról, hogy amely forradalmakat erkölcsi erők és leigázott milliók ösztönei a tökéletesség után való törekvésből hoz­nak létre, még válságaikban s kitöréseikben is ifjító hatással van­nak a népekre. (Lamartine). 1 Ballagi i. m. 270. 1. 2 Lásd Kemény Zs. A két Wesselényi. — Földváry László, Wesselényi Miklós küzdelme vallásáért. Budapest, 1898. — Pokoly i. m. III. k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom