Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

engedményt a klerikális álláspontnak, így p. o. az áttérések dolgában. Az országgyűlés két tábláján ismét megindult a harc, míg az irodalomban szenvedélyes polémia dúlt. Csebi Pogány Ádám Tentamenje, Szirmay Antal »Harminchét okok* c. műve, Gyó'rfi József Napraforgó virága (melyben azt igyekszik dogmatikus alapon bizonyítani, hogy a Szent István keresztyénsége nem azonos az ő korabeli kath. vallással) harcol a szabadelvüség ügye mellett. A megyék közül Gömör megye a lelkiismeret szabadságát követeli, mint a régi békekötéseken, államjogi szerződéseken alapuló s a természet törvényeinek megfelelő megoldást. Viszont Sáros, mely a konzervatív iránynak mindig egyik fészke volt, az üldözés korának törvényeire és rendeleteire hivatkozva tiltakozik a dolgok új rendje ellen. Általában a tiszavidéki megyék buzogtak legjobban a vallásszabadság mellett s legkonzervatívabb volt Dunántúl, amelynek egyik megyéje, Somogy küldte az országgyűlésre Boronkay Józsefet, a maradiak vezérszónokát, akinek korlátolt, minden tanultság nélkül való s inkább pártos szenvedélysugallta beszédét Horváth Ádám gúnyos megjegyzésekkel adta ki. A tanúit és ügyes tollú püspökökhöz képest valóságos Don Quichote lovagja volt a Mária-ország eszményének. Annál magasabb színvonalon álltak a szabadelvű tábor szónokai: Zichy Károly gróf, TJrményi s főkép Batthyány Alajos, akit Szeitz egyszer haragos kedvében »nagy papramorgónak« nevezett el. Batthyány beszéde egyik első fecskéje a XIX. század nagy szabadelvű áramlatának. Nem foghatja meg, hogy a resoluciót a hazaárulás terhes gyanúja nélkül bárki is visszautasíthassa. A resolucióban az emberi nemnek ama szentséges törvényei vannak összefoglalva, amelyeket a mi véreinktől meg nem tagadhatunk, akik oly gyakran bizonyságát adták a fejedelem iránt érzett különös tiszteletüknek, a haza szeretetének és a közjó előmozdítása körül fáradhatatlan buzgalmuknak. A resolució elfogadása Európát meggyőzi arról, hogy a régi tudatlanság homályának eloszlásával mi is szemléljük már a fölkelő napot, ellenkező esetben pedig gyalázatot fogunk vallani. Azután megtámadta a papságot a beterjesztett óvástételért, aminek sem célja, sem haszna nincsen. A szabadelvüség táborának egyik erős oszlopa volt gróf Széchenyi Ferenc, István atyja, a Nemzeti Múzeum alapítója, aki azt vitatta, hogy egy rend ellenmondása nem döntheti meg a másik három akaratát. Gróf Forgách Miklós, aki a nemzeti ellentállás egyik vezére volt, azt mondta, hogy a főpapok elkéstek a tiltakozással, melynek akkor lett volna értelme, ha a királyt az ügy elintézésére föl nem szólítják. Föl kell említenünk Fekete János nevét, akit széltire »aradi Mirabeau-nak hív-